Széles út, de nem járod,

Szalagját át nem vágod,

Eső után csodálod,

Ha sok színét meglátod.

Mi az?

Szivárvány

Mi az a szivárvány és mikor láthatjuk?

Szivárványt akkor látunk, ha mögöttünk süt a nap és előttünk esik az eső vagy permetezve locsolnak.

A szivárvány úgy keletkezik, hogy a Nap sugarai esőcseppeket érnek, abba behatolnak, megtörnek, színeire bomlanak. A színes fénysugarak az esőcsepp belső felületéről visszaverődnek és újabb töréssel kilépnek a cseppből.

Biztosan ti is láttatok már szivárványt az égen esős idő után. Tavasszal és nyáron sokszor előforduló jelenség. Ehhez kapcsolódóan sok mesével, versel, énekkel és játékkal készültem nektek.

Tartsatok velem ;)

Mese és vers ajánló:

Bartos Erika: Szivárvány

Piros szín van legfelül,
Narancssárga mellé ül.
Sárga fénylik alatta,
Zöld a sárgát támasztja.
Kék folytatja most a sort,
Lila csík még úgysem volt.
Ibolya fut legalul,
Hét szín együtt domborul.
Kitalálod, mi lehet?
Szivárvány a domb felett!

Várfalvy Emőke: A szivárvány színei

Esőcseppen csillan a nap,
Játszadozó fénysugarak,
Nézd csak, fenn az égen,
Színes kapuívben,
Csodálatos látvány,
Tündöklő szivárvány.
Piros nagyon szeret,
Édes narancs, kerek,
Csibe, puha, sárga,
Zöld erdőben málna,
Türkizfényű tó tükrében,
Ibolya virága.

Nyíri Eszter Stiga: A szivárvány születése

Egy augusztusi, verőfényes délutánon két kislány játszott takaros, vidéki házikójuk udvarán. Az égető napsugár repedezetté szikkasztotta a homokos talajt, a levegő páradúsan nehezedett rájuk. De őket nem zavarta a hőség; rendületlenül etették-itatták maradék anyagokból készült, folt hátán folt babáikat.
– Lányok, hamarosan ideér a vihar! Fejezzétek be a játékot! – kiáltott ki édesanyjuk a nyári konyhából, ahol épp édes-savanyú szederszörpöt főzött télire.
A testvérpár felnézett az égre, és döbbenten figyelte, ahogy a szürke, haragos felhő a nap mellé tolakszik. Mire felkapkodták rongybabáikat, és a tornácra szaladtak, eleredt a zápor. Kövér, hűvös esőcseppek fogócskáztak egymással, hangos égzengés és fényes villámok kísérték kergetőzésüket. A száraz föld szomjasan itta magába az életet adó csapadékot.
Mikor a zivatar elcsendesedett, édesanyjuk lépett oda hozzájuk.
– Nézzétek csak! Varázslat történt! – mutatott a messzeségbe.
A szántóföldön és az erdőn túl, a zöld fűvel borított dombok fölött hétszínű szivárvány ívelt.
– Anyuka, hogyan születik a szivárvány? – kérdezte az idősebbik leány.
– Tudjátok, mikor az esőcseppek ráhullanak valamire, átveszik a színét. A rózsáktól lopnak egy kis vöröset, a katicabogártól kölcsönkérik a pöttyei közti pirosat. Eltanulják az őszibarack narancsszínű meg a vilmoskörte citromsárga mosolygását. Megízlelik a menta zöldjét, a tóban tükröződő ég kékjét. Magukba szívják a levendula édes, lila illatát. Aztán amikor a nap elhívja őket játszani, viszik magukkal a színt. Útjuk során összetalálkoznak, és megszületik a szivárvány.
A kislányok ámuldozva hallgatták édesanyjukat, majd hosszan nézték, nézegették a rózsavörös, katicapiros, barack- és körtesárga, mentazöld, égkék, levendulalila szivárványt.
Egészen addig, míg a színes esőcseppek el nem illantak. 

Döbrentey Ildikó: A három szivárvány

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három szivárvány: két egyforma meg egy más­milyen. Egy kicsi ország fö­lött születtek, a nyári zápor után. Az első kettőre szélesen rámosolygott a nap:

- Szépek vagytok! Egyfor­mán szépek! Szabályos, szép szivárvány-ikrek!

Aztán meglátta a harmadi­kat, és elöntötte a méreg:

- Hát te hogy nézel ki? Te összevissza, te másmilyen! Hű de elöntött a méreg! Nem is nézlek!

Az első két szivárványt gyöngéden körüllengte az eső utáni pára:

- Ragyogjatok! Fényeskedjetek! Pompázzatok, tündö­köljetek!

Aztán rápillantott a harma­dikra, és menten dühbe gu­rult:

- Mi ez a rendetlenség? Raj­tad semmi nincs a helyén! Nem szégyelled magad, te másmilyen? Hű, de dühbe gu­rultam! Nem is nézlek!

Az első két szivárványt ka­tonásan megdicsérte a szél:

- Ibolya, kék, zöld, sárga, narancs, veres; nagyon he­lyes! Nagyon helyes!

A harmadikon, mint az os­tor, végig vágott:

- Zöld? Kék? Narancs? Ibo­lya? Türkiz? Sárga? Ez nem helyes! Ez nem járja!

Szegény kis harmadik, nem értett a szidalmakból semmit:

- Mi az, hogy másmilyen? Mi az, hogy nem helyes! Mi az, hogy nem járja? Miért ha­ragszik rám mindenki?

Meg is kérdezte a testvé­reit:

- Mit tegyek, hogy a nap, az eső utáni pára meg a szél engem is szeressen?

- Légy olyan, mint mi! Szedd sorrendbe a színeidet! Légy karcsú! Kecses, feszes! Változz meg, te másmilyen!

- Megpróbálom.

És a kis harmadik meg­próbált megváltozni. Nyúj­tózott, tornázott, a színeit ide-oda csúsztatta, de hiá­ba. A nap, az eső utáni pára meg a szél továbbra is elfor­dultak tőle:

- Összevissza!

- Rendetlen!

- Másmilyen!

A testvérei kinevették:

- Más vagy, mint mi! Más­milyen!

Annyira szidták, annyira nevették, hogy nem hallot­ták meg az anyóka sóhajtá­sát. Pedig odalent, a kicsi or­szágban, egy anyóka sóhaj­tozott:

- Ó, ó! Elfogyott a selyem­fonál! Ó, ó! Szép színes fona­laim, cserbenhagytatok! Ho­gyan hímezzem most már ki a virágos abroszt? Mit terítek az asztalra, ha jön a hét déd­unokám? Ó, ó!

Így sóhajtozott az anyóka magában. Nem hallotta meg őt sem a nap, sem az eső utáni pára, sem a szél, sem a két büszke szivárvány. Egye­dül csak a legkisebb szivár­vány figyelt fel rá. Azt gon­dolta magában:

- Én csak egy összevissza, bosszantó, nevetséges kis szivárvány vagyok. Én ér­tem nem kár! - azzal fino­man selyemfonalakra bom­lott, és aláhullott az anyóka ölébe. Az anyóka boldogan csapta össze a kezét, és azon nyomban hímezni kezdett.

Közben eloszlott az eső utáni pára, a másik két szi­várvány is eltűnt az égről. Nem maradt a nyomukban semmi.

A legkisebb szivárvány azonban tovább pompázott az anyóka abroszán ibolyák, nefelejcsek, kankalinok, bú­zavirágok és pipacsok képé­ben. A dédunokák álmélkodva mondták:

- Olyan szép ez a terítő, mintha szivárványfonállal hí­mezted volna, dédi! Az anyó­ka mosolygott:

- Ha hiszitek, ha nem, ne­kem ölembe hullott egy szi­várvány. Nem olyan volt, mint a többi. Más volt. Más­milyen. A legszebb szivár­vány volt, amit életemben láttam!

Döbrentey Ildikó (Égből pottyant mesék) – A hétdombi csodatevő szivárvány

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis növésű királyfi. Olyan alacsonyka volt a termete, hogy még az ebédlőasztalt is csak pipiskedve érte fel. Addig nyújtózkodott, addig pipiskedett, míg elnevezték Pipiskének.

Mindenütt pipiskednie kellett Pipiske királyfinak.

Pipiskedett a trónteremben, hogy elérje felséges apja trónusát. Pipiskedett a lóistállóban, hogy felérje a lovát. Pipiskedett a konyhában, hogy elérje a rézüstöt. Pipiskedett a kertben, hogy felérje a körtefa ágát. De akárhogy ágaskodott, akárhogy pipiskedett, csak nem lett nagyobb.

Bánatában, hogy ő ilyen kicsike, elhatározta, hogy megkeresi a hétdombi csodatevő szivárványt, és megkéri, hogy adjon neki daliás magasságot.

Nekivágott mindjárt a hét dombnak.

Ahogy kapaszkodott az első dombon fölfelé, arra repült egy fekete varjú.

– De jó annak a fekete varjúnak! – gondolta Pipiske királyfi. – Az röptében elér mindent, nem kell nyújtózkodnia! A varjú megállt a levegőben, és azt kérdezte:

– Hová? Hová?

– A hétdombi csodatevő szivárványhoz, daliás magasságot kérni!

– Jól beszélsz! Én meg tiritarka tollat szeretnék! Megyek veled!

Együtt mentek tovább.

Ahogy kaptattak a második dombon fölfelé, arra jött egy cifra ember.

– De jó annak a cifra embernek! – gondolta a varjú. – Az bezzeg színes, mint a virág!

A cifra ember megállt, és azt kérdezte:

– Merre? Merre?

– A hétdombi csodatevő szivárványhoz, daliás magasságot és tiritarka tollat kérni!

– Jól beszéltek! Én meg puszta egyszerűséget szeretnék! Megyek veletek!

Hárman mentek tovább.

Ahogy baktattak a harmadik dombon fölfelé, arra gurult egy hasas gömböc.

– De jó annak a hasas gömböcnek! – gondolta a cifra ember. – Azon aztán nincs fölösleges cifraság! A gömböc megállt, és azt kérdezte:

– Hová? Merre?

– A hétdombi csodatevő szivárványhoz, daliás magasságot, tiritarka tollat és puszta egyszerűséget kérni!

– Jól beszéltek! Én meg kecses karcsúságot szeretnék! Megyek veletek!

Négyen mentek tovább.

Ahogy caplattak a negyedik dombon fölfelé, arra kapirgált egy rekedt kakas.

– De jó annak a rekedt kakasnak! – gondolta a hasas gömböc. – Azon nem reng a háj, az fürgén kapirgál! A kakas abbahagyta a kapirgálást, és azt kérdezte: – Merrehová? Merrehová?

– A hétdombi csodatevő szivárványhoz, daliás magasságot, tiritarka tollat, puszta egyszerűséget és kecses karcsúságot kérni!

– Jól beszéltek! Én meg harsány hangot szeretnék! Megyek veletek!

Öten mentek tovább.

Ahogy fújtattak az ötödik dombon fölfelé, arra ment egy ordibáló.

– De jó annak az ordibálónak! – gondolta a rekedt kakas. – Neki bezzeg van hangja!

Az ordibáló megállt, és azt ordította:

– Hová-hová? Merre-merre?

– A hétdombi csodatevő szivárványhoz, daliás magasságot, tiritarka tollat, puszta egyszerűséget, kecses karcsúságot és harsány hangot kérni!

– Jól beszéltek! Én meg csöndes szelídséget szeretnék!

Megyek veletek!

Hatan mentek tovább.

Ahogy haladtak a hatodik dombon fölfelé, elébük állt egy magányos tündérke:

– Jó, hogy jöttök! Játsszatok velem!

– Nem lehet! – válaszolták a vándorok. – Mi a hétdombi csodatevő szivárványhoz igyekszünk, daliás magasságot, tiritarka tollat, puszta egyszerűséget, kecses karcsúságot, harsány hangot és csöndes szelídséget kérni!

– Ó, be kár! – szontyolodott el a magányos tündérke. – Azt hittem, hogy szerettek ugrókötelezni, és játszotok velem Piri, Feri, Sárit!

Csöndesen szipogni kezdett. Még a könny is kipot.- tyant a szeméből.

– Jól van, jól van, azért nem kell bőgni! – húzta ki magát Pipiske királyfi. – Hol az az ugrókötél? Hajtom én neked!

– Én is hajtom! Én is! Én is! – károgták, dörmögték, bömbölték, suttogták és ordították a többiek. – Hajtjuk, tündérke, csak ne bőgjél!

– De nektek a csodatevő szivárványhoz kell igyekeznetek… – Majd megyünk aztán!

– Köszönöm, hogy játszotok velem! – tapsolt boldogan a magányos tündérke. – Íme, az én ugrókötelem!

Széttárta a karját, s lássatok csudát, feje felett felragyogott a hétdombi csodatevő szivárvány!

– Ez az én ugrókötelem! Aki ezzel játszhat, annak teljesül a legtitkosabb kívánsága!

Megragadták a szivárvány-ugrókötelet, s felváltva hajtották, felváltva ugráltak benne. Közben Pipiske királyfi úgy érezte, hogy szálas dalia lett belőle; a varjú, hogy megszínesedett; a cifra ember, hogy megszabadult a cifraságtól; a guruló gombóc, hogy megkarcsúsodott; a rekedt kakas, hogy harsányan kukorékol; és az ordibáló, hogy csöndeskén mosolyog.

Ha szerettek ugrókötelezni, keressétek meg őket!

Ének és dal ajánló:

Kísérletezések:

Kreatív fejlesztő játékok:

Készíts szivárványt bármilyen technikával

Felhasznált forrás:

https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/fizika/fizika-8-evfolyam/szinek/a-szivarvany

Úton megyen, nem poroz,
Vízen megyen, nem csobog.
Nádon megyen, nem suhog,
Sáson megyen nem suhog.
Eső érik, nem ázik,
Ha fagy éri, nem fázik.

Napsugár

Nap sugárzása eléri a Földünket és energiával lát el minket. A különböző évszakokban máshogyan érzékeljük a napsugárzás erejét. A napsugárzás befolyásolja a többi időjárási jelenséget, illetve a hőmérsékletet is. Ősszel a széllel és esővel párosulva szépen lassan erejét veszti a napsugárzás így a nyárhoz képest jóval hűvösebb az idő és bőrünkön sem úgy érezzük a melegséget már, mint a forró nyári időszakban amikor vízpart mellé járunk hűsíteni a testünket. Télen kevésbé jutnak el hozzánk a nap sugarai, így ilyenkor a csapadéknak (hó, eső) és a szélnek köszönhetően még jobban csökken a hőmérséklet, tartós fagy alakulhat ki. Telet felváltja a tavasz amikor enyhül a hideg idő és a napocska sugarai elkezdenek felerősödni. Ilyenkor a hótakaró szépen lassan eltűnik és kibújnak az első virágok. Tavasszal és nyáron a nagy hőmérséklet különbség következtében záporok és zivatarok alakulhatnak ki, amelyek nagy hanghatású villámlással és dörgéssel párosulhatnak. Most, hogy beköszöntött a nyár első hónapja a június, napról napra magasabb lesz a hőmérséklet és felerősödnek a napocskának még jobban a sugarai. Előkerülnek a naptejek, a nyári kalapok és sapkák, hogy óvjuk bőrünket. A napszemüvegek, hogy védjük a szemecskénket és a nyári lenge öltözékek.

Mese és vers ajánló:

Weöres Sándor:Napsugár a levegőben

Napsugár a levegőben,

Tündököl a rét,

Kincseit az ifjú tavasz

Bőven önti szét.

Szántogatók dala száll,

Égig evez a madár,

Méz-illatú libegéssel

Közeleg a nyár.

Fényes idő lelke jár,

Belepezsdül a határ,

Lengjünk, mint a harang nyelve,

Énekelve már!

Bartos Erika: Gyümölcskosár

Itt van a nyár, száz napsugár
hívogat a kertbe!
Érik a sok édes gyümölcs,
szaladj gyorsan, szedd le!

Piros almát almafáról,
körtefáról körtét,
akassz meggyet füleidre,
szedj apró ribiszkét!

Falatozz a földről epret,
dús bokorról málnát,
tálba szedd a sötét szedret,
vödörbe a szilvát!

Barackfának tetejéről
integess a Napnak,
szőlőtőke ezer fürtjét
puttonyodba dobjad!

Végül itt egy görögdinnye,
hatalmas, zöld labda,
gurítsd haza, úgysem fér be
gyümölcskosaradba!

Fésűs Éva: A pajkos napsugár

– Süss fel nap, fényes nap!…-ezt a dalt énekelte télidő végén néhány kipirult arcú, csillogó szemű kisgyerek – de olyan szépen, hogy a felhőkbe takarózott nap nem is tudott ellenállni a kedves hívogatásnak.

 Először csak egyetlen elszánt fénysugár keresett magának rést a a vastag fellegek között, hogy lekandikáljon a földre, de amikor sikerült a próbálkozása, egyre többen tódultak utána. Elcsúsztak a tó vékony jéghártyáján, megcsillantották a nedves, kopasz faágakat, s egy szempillantás alatt millió kicsi fény kacagott, ugrált, sziporkázott piros gyereksapkákon, fehér hófoltokon, csepegő háztetőn és sima ablaküvegen.

 – Kikelet! Kikelet! – ujjongtak a magdarak.

  – Süt a nap! Süt a nap! – kiabálták a gyerekek.

 – Utat a tavasznak! – füttyentett a szél és sepregetni kezdte az utakat.

 Nap-anyó most már egész kerek arcával lemosolygott a földre és így szólt a sok kis fickándozó napsugárhoz:

 – Ideje, hogy munkához lássatok! Vigyétek el mindenhová az élet melegét!

 Kit a rétre küldött, kit az erdőre, kit a kiskertekbe, hogy olvasszanak, melengessenek, alvó csírákat ébresztgessenek. Mindegyik örömmel tette a dolgát, csak az egyík aranyszínű napsugárka duzzogott.

 – Még mit nem! Hogy én folyton csak egy sáros, piszkos hófoltot kerülgessek? Ugyan minek? Igazán nem azért vagyok fényes, tavaszi napsugár, hogy ilyen unalmas munkát végezzek!

 Hipp-hopp!…végigtáncolt a pocsolyák tükrén, ezüstöset bokázott a patakon és csúfondárosan megríkatott egy makacs jégcsapot.

 – Ó, de pompás! Így érvényesül igazán az én ragyogásom! – tünkdöklött a boldogságtól és olyan helyet keresgélt, ahol fényessége megsokszorozódnék. Ebben a pillanatban megjelent egy ablakban egy kisfiú. Éppen unatkozott odabent és csintalanságon törte a fejét.

 – Kisütött a nap! – kiáltott vidáman. – Napsugárral fogok játszani!

Elővett a zsebéből egy kicsi tükröt és oda tartotta a fény elé. Az önfejű napsugár belepillantott és valósággal elámult a tulajdon ragyogásától. Csillogott, villogott büszke örömében és csúszkálni kezdett a tükrön, ahogyan azt a kisfiú forgatta. Éles fénye átvetődött a tükörlapról a szemközti házfalra és végigtáncolt rajta, mint vakító aranyfoltocska.

 A kisfiú eleinte csak hunyorgó cicákat bosszantott vele, de azután merészet gondolt és úgy tartotta a tükröt, hogy a haszontalan napsugár belevillanjon róla a járókelők szemébe. A sugárkának tetszett a mulatság. Ez igen! Így mindenki észreveszi! Nicsak, máris milyen nevetségesen kapkodja a fejét a sarki újságárus néni!

 – Ide nézz, milyen vakító vagyok!

 – Ide nézz, te padon üldögélő bácsi, hogy elkápráztatlak!

 – Csodáljatok meg, emberek! Ilyen az igazi napsugár!

 – Ámulj-bámulj, te rollerozó kislány, akkora ragyogást varázsolok a szemed elé!

 Különösen fényeset akart kacagni, amikor a rolleros kislány ijedten a szeme elé kapta a kezét, elengedte a kormányt és nagyot esett. Csúnyán megütötte a térdét és hangosan sírva fakadt. A fákon haragosan lármázni kezdtek a verebek.

 – Mit csináltál, te haszontalan, semmirekellő napsugár? Megállj csak, bepanaszolunk Nap-anyónál!

 A napsugárka maga is  megijedt a váratlan balesettől, akárcsak az ablakban a csintalan kisfiú, aki most megszeppenve bújt el a függöny mögé. Zsebében eltűnt a fényszóró tükör és a napsugár elsápadva, tétován simogatta a rolleros kislány arcát, de bizony azon csak a könnyeket tudta megcsillantani. Elszégyellte magát, mert hiszen nem volt ő rossz, csak meggondolatlan és pajkos.

 – Bocsáss meg! Na, igazán ne haragudj rám! – suttogta bűnbánóan, de a kislány nem értett napsugárnyelven, és csak otthon az édesanyja tudta megvigasztalni. A napsugár utánaillant, belesett a házuk ablakán, ott ugrabugrált a kertjükben és nagyon szerette volna jóvátenni azt, ami történt.

 Mindennap az ablak alatti hófoltocskán táncolt, minden melegét odaszórta, csak megbocsájtana az a kislány!…Közben észre sem vette, hogy a hófolt egyre zsugorodik, alatta megpuhul a föld, sőt, mintha megmozdulnának a sáros rögök. Egyszer csak egy apró repedésből ágaskodni, tolakodni kezdett kifelé egy icipici, zöld hajtás.

 – Hát ez mi? – lepődött meg a napsugárka és minden fényével még jobban odacsodálkozott. A zöld szár másnapra csaknem arasznyira nőtt, harmadnapra pedig – ó, csodák csodája! – apró, fehér szirmok bomlottak ki a végén.

 – Hóvirág! – csendült meg az ablak mögött a kislány kacagása. – Anyu, nézd, milyen szép!

 – Előcsalogatta ez az áldott, tavaszi napsugár – felelte egy kedves hang.

 A napsugár csak most értette meg, hogy mi történt. Akaratlanul is virágot fakasztott, elhozta a földnek az élet melegét. Körös-körül fiatal rügyek pattogtak, friss füvek serkentek a napsugár testvérek munkája nyomán. A pajkos napsugár azt sem tudta, hová legyen örömében! Milyen jó, hogy ő is hozzájárult ehhez a nagy csodához! Mindjárt körül is néz, hogy hol kell még melengetni, érdes rögöket cirógatni, fagyot olvasztani, hogy minél szebb legyen a világ.

 Az ablakban nevetett a kislány. Arcán nyoma sem látszott már a múltkori könnyeknek, s odafent a kék égen Nap-anyó is mosolygott, legderűsebb tavaszi mosolyával.

Ének és dal ajánló:

Kreatív fejlesztő játékok:

Időjárási jelenségek memória játék

Milyen idő van ma?

Vágd ki az elemeket és illeszd a megfelelő helyre a napocska részeit.

Milyen az időjárás a hét napjain? Készítsetek időjárás jelentést :)

Készíts bármilyen technikával napocskát

Nyári réten virítok én

a búzatáblában,

szellő ringat, hajladozom

piros szoknyácskámban.

Mi az?

Pipacs

A pipacs piros színű virág, amely a boglárkavirágúak rendjébe és a mákfélék családjába tartozik. Szántókon, tarlók szélén és úton útfélen találkozhatunk vele. Májusban kezd el virágozni. Ilyenkor van, hogy pipacs tengerben úszik egy-egy mező.  A pipacs gyógyhatással bír, így teafűként szokták fogyasztani az emberek.

Mese és vers ajánló:

Fecske László: A szerény pipacs

Kora reggel volt. A nyári nap sugarai finom simogatással ébresztgették a mezei virágokat. A pipacs, amely életében először nyitott, még az összezárt bimbójában pihent.

− Végre, reggel van! – harsogta a katáng.

− Tudjuk jól, nagyokos – intette le a gyermekláncfű.

− Nagyokos volnék?

− Inkább csak nagy – jegyezte meg pimaszul a cickafark. − De okos, az nem.

− Mondhattok bármit, én vagyok közületek az egyik legnagyobb – húzta ki magát a katáng, s kék virágait gőgösen a nap felé emelte.

− Az lehet, de én hosszabb vagyok nálad – közölte a tölcsér virágú apró szulák. – Kúszok-mászok a földön, ha kell, még téged is körbeölellek, és sokkal gyorsabban növök, mint ti.

− Viszont ezen a mezőn én vagyok a legszebb – szólt közbe a gyönyörű, élénk rózsaszínben pompázó mogyorós lednek.

− NEM! ÉN! ÉN! – kiáltozták többen is a rét közepén.

− Az én illatom fenséges – nyilatkozta a kamilla. – És gyógyítok is.

− Mint valamennyien – tette hozzá a vérehulló fecskefű.

A pipacs egy szót sem szólt. Csak pihent begubózva csöndben, szerényen.

− Ez meg milyen virág itt köztünk? – kérdezte a többieket a pásztortáska, s közben a pipacsot szemlélte.

− Én nem tudom – mondta a salátaboglárka.

− Én tudom – szólalt meg a gólyahír. – Ez egy pipacs.

− Pipacs? És miért ilyen gyáva, ővirágsága? – kérdezte a parlagfű.

− Biztos, csúnya, mint a szamárbogáncs – mondta a vadrepce, s valamennyien felnevettek a réten.

− Ne bántsátok! – szólt közbe védelmezően a mezei árvácska. – Még nem látta a napfényt. Ez az első nyitása.

A távolból egy gyönyörű pillangó közeledett. Virágról-virágra szállt, s közben tornáztatta szárnyait az erősödő napsütésben.

− Ide szállj, kedves pillangó! – kiáltotta a katáng.

− Ne! Rám szállj! – invitálta a gyermekláncfű.

− Engem tisztelj meg csodás érkezéseddel! – mondta nyájasan a vadrepce.

De a pillangó végighallgatván a gőgös megjegyzéseiket önmagukról és más virágokról, egyikőjüket sem tisztelte meg.

Illetve az egyik szerény virágot mégis. A pipacsot.

− Őt szeretem a legjobban – mondta a pillangó, miközben megpihentette szárnyait a pipacs vékonyka szárán.

S ekkor, lássatok csodát, a pipacs nyitni kezdett, s fátyolos, halovány szirma a boldogságtól elpirult. Élénk tűzpiros virága lett, melyet már messziről lehetett látni. A szerény kis virág büszkén húzta ki magát a mezei virágok között.

Azóta piros a pipacs virága.

Osvát Erzsébet Pipacs..........

Piros selyem, sapkát visel,

barátkozik mindenkivel.

Táncba megy a kósza széllel,

súg-búg sok-sok testvérével.

A pillangókat elaltatja,

mintha volna édesanyja.

Nézd csak, nézd csak

szelíd szemét, szinte, szinte repes feléd.

Pipacs

Pipacs virul a harsogó réten,
megjött a nyárral, piroslik szépen.
Lángol a határ és az út széle,
pipacstól izzik a nyár köténye.
Menjünk le gyorsan az útpadkáról,
szedjünk egy csokor emléket nyárról.
Lepréseljük majd emlékkönyvünkbe,
s velünk marad ezentúl örökre.

Ének és dal ajánló:

Kreatív fejlesztő játékok:

Készíts bármilyen technikával pipacsot �

Eleinte sárgán virít a réten,

Csak későbben öltözik fehérbe,

Ám ha ekkor kerül útjába a szélnek,

Gyermekei felszállnak az égbe.

Mi az?

Pitypang

Tavasszal sétáink vagy kirándulásaink során sokszor találkozhatunk pitypanggal. A pitypangnak sok régies nevét őrizzük, a mai napig az egyik legtöbb névvel bíró növényünk hazánkban. Ezek az alábbiak: barátfej, pitypang, barátfű, békavirág, bimbófű, kákics, oroszlánfog, pongyola pitypang, kácsavirág, kikirics, papatyivirág, kutyatej, láncfű, láncvirág, pimpáré, zsibavirág, tejesfű virág, récevirág, sárvirág, Szent János füve, tyúkvirág, vénasszonyvirág, zsibavirág. Amikor virágzik aranysárga színben pompázik, majd gömb alakúra változik, szőrbóbitás termése lesz, amely éretten a legkisebb érintésre vagy szélfuvallatra is szétrebben. Nem is gondolnánk, de a pitypang gyógynövény. Számos gyógyhatással rendelkezik a gyökere, levelei és a virága is. Rengeteg alkalmazási javaslatát olvashatjuk. Ehető, így felhasználható salátaként, főzelékként, forrázatként, teaként. Sőt nem csak étkezési célokra lehet használni, hanem pakolásként és kozmetikai termékként is.

Gyakran játszanak evvel a virággal a gyerekek és bevallom én a mai napig szeretem szétfújni a pihe bóbitáit vagy éppen az aranysárga virágaiból koszorút készítek.

Amikor sétálni mentek nézzetek szét hátha ti is találtok pitypangokat, amiket közelebbről is megcsodálhattok.

Mese és vers ajánló:

Horváth Anda: Kiscsiga és a pitypang

Kiscsiga egy meleg tavaszi napon éppen lehunyt szemmel, békésen sütkérezett a délutáni napsütésben, amikor valami lágyan megcsiklandozta az orrát. Felkacagott, kinyitotta szemeit, majd ámulva nézett a levegőbe. Amerre csak ellátott, mindenütt aprócska piheernyők lengedeztek, egyik alacsonyabban, másik magasabban.

Kiscsiga látta, hogy mindegyikük szelíden mosolyog, ezért nagyon kíváncsi lett, hogy kik lehetnek ők.

Egyiküket meg is szólította:

– Szia, csiklandozós pihe! Mi járatban vagytok errefelé?

– Szia, Kiscsiga! Ó, mi vagyunk a sárga pongyolapitypang magocskái – válaszolt kedvesen az egyik kis piheernyő.

– Magocskák? Fent a levegőben? – kérdezte Kiscsiga csodálkozva.

– Igen. Tudod, amikor elhervadnak a pitypangok, mi olyankor bukkanunk elő. Mindannyiunknak van egy piheszerű ernyője. Amikor eljön az idő, akkor elhagyjuk a pitypangot, és messze-messze repülünk, míg meg nem találjuk az új lakóhelyünket. Ott aztán befúrjuk magunkat a földbe, pihenünk egy kicsit, aztán megnövünk és mi is sárga pitypangok leszünk.

– Nahát, ez igazán érdekes! – örvendezett Kiscsiga. – De mondd csak, mégis hogyan kerültök a levegőbe?

A kis piheernyő így válaszolt:

– A levegőbe a szél repít minket. Egy gyengéd fuvallat, és huss, már szállunk is egyre távolabb a pitypangunktól. És olykor a gyerekek is segítenek nekünk a levegőbe jutni. Odaszaladnak hozzánk, vesznek egy jó nagy levegőt, majd ránk fújják. Ekkor mi ernyőinkkel a magasba emelkedünk és csak szállunk, repülünk a messzeségbe, a gyerekek pedig boldogan néznek utánunk.

– Hű, nagyon érdekes és izgalmas élete van a pitypangnak! Nem is gondoltam volna. Örülök, hogy találkoztunk és elmesélted. Legyen szép utazásotok! – köszönt el Kiscsiga.

– Köszönjük! Mindig örömmel meséljük el az életünket. Legyen gyönyörű délutánod, Kiscsiga! – szállt tovább útjára a kis piheernyő.

Nagy János: Pitypangpehely

Pitypangpehely, pitypangpehely
a viharral ne feleselj!
elfújja a kalapodat,
futhatsz érte nagyon sokat.

Fűzzünk, kössünk gyermekláncot,
homlokunkra sárga pántot;
szaladjunk a széllel szemben,
fürödjünk a kutyatejben.

Kákicsnak is nevezhetjük,
kikel, még ha nem is vetjük;
buborékfű, békavirág,
tiéd most az egész világ!

Forró Margit illusztrációja

Titi Hajnalka: Pitypang Panni 

 Egyszer volt, hol nem volt,

Az mit senki sem gondolt:

Túl időn, s a messzeségen,

Pitypang termő csodaréten,

Hol történnek még csodák,

Ott találsz egy tündérlányt.

Pitypang Panni apró volt,

Pitypang szirmokon táncolt.

Általában nevetett,

Hiszen mindent szeretett!

Szerette, ha süt a nap,

S pitypangok virágoznak.

Számára a legszebb látvány,

Ha megjelent a szivárvány.

Szerette az éjszakát,

A Hold összes csillagát:

Felrepült ő boldogon,

S lecsúszott a tejúton!

Túl időn, s a messzeségen,

Pitypang termő csodaréten,

Lám történnek egyebek,

Mik elveszik a kedvedet.

Így járt Panni is ezzel,

Hiába volt szép reggel.

Olyan nagy volt ez a rét:

Elvesztette a kedvét...

Ámde akkor, hirtelen,

Túl a bárányfellegen,

Feltűnt ismét a látvány:

Az ezer színű szivárvány!

Lásd történnek még csodák,

Kedve újból rátalált!

Ismét mindent szeretett,

S önfeledten nevetett!!

Könyv ajánló: Pitypang és Lili

Pitypang nem virág, hanem egy kutyus neve. Less bele kalandos mindennapjaikba.

Ismeretterjesztő: A pitypang virágzása (Hogyan lesz a sárga virágból fehér bóbitás virág)

Dal és ének ajánló:

Készíts pitypangot te is bármilyen technikával!

Kreatív fejlesztő játékok:

Helyezd a megfelelő helyre a képeket.

Összekeveredtek a képek. Rakd sorrendbe, hogyan nyílik ki a pitypang virága.

Készítettem nektek egy Bogárles kalandlapot. Remélem kedvet kaptok hozzá és kipróbáljátok. :)

Séta vagy kirándulás alkalmával nagyon sokféle bogárral találkozhatunk.

Ha kedvet kaptál a kincskereséshez, akkor nincs más dolgod mint, hogy magaddal vidd ezt a kalandlapot és már indulhat is a bogárles. :)

A képek mellett tudjátok jelölni milyen bogarakra bukkantatok utatok során. Ha többet is láttál egy-egy fajtából, akkor színezz ki annyi pontot a képe mellett, amennyit felfedeztél.

Kalandra fel! :) Indulhat a kincskeresés!

Lábujjhegyen követed, rászáll egy virágra, felfelé kapsz, és ámultan pillantasz utána. Mi az?

Pillangó

A pillangók az ízeltlábúak törzsébe és a rovarok osztályába tartoznak. Rengeteg fajuk létezik a világon. A pillangók mérete meglehetősen változatos. Testüket és szárnyaikat szőrök és pikkelyek borítják. A lepke fejlődése 4 részre osztható. Pete-lárva-báb és kifejlett lepke állapotokat különböztetünk. A lepkéknek van fejecskéjük, amin megtalálható a szemük. Fejükön két csáp található, amivel érzékelik a körülöttük lévő világot. Egyik legérdekesebb szervük a nyelvük, melyet pöndörnyelvnek hívnak és ezt táplálkozáshoz használják. Három pár lábuk van és gyönyörű szárnyaik, amelyek különböző színekben pompáznak.

Ismeretterjesztő:

Mese és vers ajánló:

Mentovics Éva: A pillangó tánca

Napsugaras rét felett
táncos kedvvel lépeget.
Harmatvízben megfürödve
reggelre már víg a kedve.

Tarka szárnya libbenő,
lábán pöttöm cipellő.
Jobbra perdül, balra táncol,
nektárt gyűjt a szép akácról.

Kémleli a kék eget,
virágszirmon lépeget.
Csillámporos fodros szárnya
pillekönnyen perdül táncra.

Gazdag Erzsi: Száll, száll a pillangó

Száll, száll a pillangó,
rét fölött libegő,
víz fölött villogó.

- Rét fölött libegő,
víz fölött villogó,
szállj le hozzám, szállj le,
pávaszempillangó!

- Nem szállok le hozzád;
tenyeredbe zárnál.
Szabad szállásom van
minden kis virágnál."

Galambos Bernadett: Hernyónóta

Erőszakos fráter vagyok,
állandóan rágcsálgatok.
Addig eszek, addig rágok,
amíg mozdulatlan bábbá válok.
Színem tarka, szivárványos,
pöttyös, foltos, csíkos, sávos.
Talán nem is tudhatod,
hol rejtőzök, lapulok?
Hátulról is fejnek látszom,
elölről is fejnek látszom,
így hát vigyázz jól, barátom,
megijeszthet az álarcom!
Néha olyan turpis vagyok:
nem láthatod, merre bújok.
Életben csak így marad,
kit ..szeretnek a madarak..
És, ha eljön az az idő,
vár a puha, csendes bölcső,
álmodok egy csoda álmot,
csúf hernyóból "széppé" válok!

Dal és ének ajánló:

Kreatív fejlesztő játékok:

A lepke születése. 

Készíts bármilyen technikával lepkét

Megtalálod a kakukktojást?

Hányat látsz a képen a pillangókból? Színezz ki annyi pöttyöt ahány pillangót látsz a keretben.

Segíts eljutni az ujjacskáddal a pillangóknak a virágokig :)

Hány pillangót látsz a képen? 

Icipici lánynak pettyes a ruhája, kezedre ül, elszáll, s csak bámulsz utána. Mi az? 

Katica

A katicabogár a rovarok fajába és azon belül a bogarak rendjébe tartozik. Nagyon sok faja létezik a világban. Hazánkban körülbelül 90 faja él. Picike bogár, méretük 1,5- 12 mm között változhat.  Színezetük is különböző vörös, narancs, citrom és narancssárga is lehet. Nem mindegyik katicabogár pettyes. Vannak csíkosak és egyszínűek is. Ez a picike bogár imádja a levéltetveket és az atkákat.

Mese és vers ajánló:

Tóth Anna: Katica

Kicsi vagyok, mégse félek,
Tarka mezőn éldegélek.
Hátam piros, mint az alma,
Hét kis pöttyöt láthatsz rajta.
Hívhatsz engem Katicának.
Fürgén szálló kisbogárnak.
S hogyha pihenek az ágon,
Vagy egy apró vadvirágon,
Óvatosan felemelhetsz,
Csengő hangon énekelhetsz,
Ujjacskádra felsétálok,
Aztán gyorsan tovaszállok.

László Endre: Katica-hívogató

Hová repülsz, merre
szállsz,
meleg otthont, hol
találsz?

Réten hálsz,
erdőn hálsz,
meleg otthont nem
találsz.

Falevélen
vagy fűszálon
fogja le szemem
az álom.
Erre jöttem,  erre szálltam,
örülök, hogy rád találtam.
Hét a pöttye Katicának,
légy türelmes, ide szállhat,
ujjad hegyén megpihenhet,
szárnyat bontva röppen egyet.
Hét a pöttye, számolsz, nézed,
egyet, kettőt, hármat, négyet,
megtalálod mind a hetet,
s önmagadtól kérdezgeted:
hátát vajon ki festhette?
Ki volt, aki teremtette?
Ki tervezte, ki rajzolta?
Ki volt, aki kiszámolta?
És amire eljutsz hétig,
nézed ahogy száll az égig.

Devecsery László: Katica

-Kis katica, merre jársz,
égen-földön merre szállsz?
Merre viszed hét pettyedet?
Hadd repüljek távol veled!
-Ég, föld között repít szárnyam,
virágok kelyhe az ágyam.
Szárny nélkül te hogy’ repülnél?
Hét petty nélkül is örülnél?
-Kis katica, repülj messze:
szép, távoli, új egekre!
Szárny nélkül én nem követlek,
hét petty nélkül nem vezetlek.
-Kis katica! Merre jársz?
Égen-földön merre szállsz

A fűszál és a katica

Egy egészen apró fűszál bújt ki a földből. Kíváncsian nézett körbe, hogy lássa, hová érkezett. Milyen érdekes itt! – gondolta, ahogy megcsodálta az eget, a földet, szomszédos társait és a közeli fákat.

A fűszál növekedni kezdett, hiszen melegen sütött a nap, a talaj tele volt tápanyaggal, eső is gyakran öntözte. Ahogy egyre magasabb lett, mind többet látott a világból. Már észrevette a közeli virágágyásban pompázó növényeket, a kerítés mögött ugató kutyát és a szorgalmasan dolgozó hangyákat is. Jól, sőt mi több: remekül érezte magát. Még az időnkénti fűnyírás sem zavarta; először ijesztőnek találta, de nem fájt, a vágástól pedig tovább erősödött, és hamar meg is nőtt újra.

Egyszer egy katicabogár baktatott a fűszálhoz. Apró kosárkát szorongatott, és udvariasan köszönt.

– Szia! Felmászhatok rád? – kérdezte.

– Nem fog az fájni nekem? – aggodalmaskodott a fűszál.

– Nem hiszem – felelte a katica. – Eddig még senki sem panaszkodott. De ha fáj, csak szólj, és azonnal lemegyek.

– Rendben – egyezett bele a fűszál némi töprengés után.

A katicabogár elindult felfelé, és tényleg nem okozott fájdalmat a fűszálnak.

– Miért mégy fel? – faggatózott a fűszál.

– Szeretnék fentről körülnézni, látok-e valahol ennivalót – válaszolta a katica. – Éhes vagyok, és elfogyott az élelmem, gyűjtenem kell néhány falatot. Ezért van nálam a kosárkám. Csak ha fogom, akkor nem tudok repülni, másznom kell.

A fűszál csodálkozott.

– Nekem semmit nem kell tennem, hogy ne legyek éhes – mondta. – Csak felszippantom a talajból a tápanyagot a gyökeremmel, megiszom az esővizet, és magamba szívom a napfényt. Nem kell sehová se mennem.

– Nagyon jó dolgod van – jegyezte meg a katicabogár. – Örülj neki, becsüld meg! Jöhetnek még ínségesebb napok.

A fűszál nehezen tudta elképzelni, hogy más is lehet az élet, mint amilyennek eddig megtapasztalta. Hitte is, nem is a katica szavait.

A katicabogár időközben felkapaszkodott, szétnézett a fűszál tetejéről, meglátott valami neki való élelmet, és lemászott. Elköszönt a fűszáltól, és elindult az ennivalóért.

Hamarosan beköszöntött a nyár. Forrón tűzött a nap, és egyáltalán nem esett. A fűszál szenvedett a kánikulától, és néhány nap után már nagyon szomjazott. De hiába reménykedett, egy csepp eső sem hullott. A fűszál sárgulni kezdett, görnyedten hajladozott a napsugarak alatt. Eszébe jutott, mit mondott a katicabogár, és most már értette, mire gondolt.

Egy tikkasztó délután a katicabogár újra feltűnt kosárkájával. Meglátta a rossz színben lévő fűszálat, és odasietett hozzá.

– Mi a baj? – érdeklődött aggódó tekintettel.

– Nagyon szomjas vagyok – panaszkodott a fűszál. – Túl régen esett az eső, és a nap kiszívja minden erőmet.

– Hozok neked vizet! – kiáltott fel a katica. – A közelben van egy tál víz, az állatoknak tették ki, megmerítem benne a kosaramat.

A katicabogár elment, majd pár perc múlva visszatért. Kosárkája tele volt vízzel, megöntözte vele a fűszálat.

– Nagyon köszönöm – szólt a fűszál.

– Kérsz még? – kérdezte a katica.

– Kérhetek? – sóhajtott a fűszál nagyot.

– Persze – vágta rá a katica.

A bogárka többször is fordult az apró kosárral.

– Hálásan köszönöm – mondta végül a fűszál. – Igazad volt a múltkor, tényleg jöhetnek ínségesebb napok. Jöttek is – tette hozzá.

– Te is segítettél nekem, én is segítek neked – kacsintott a katicabogár kedvesen. – Máskor is szívesen meglocsollak szárazság idején.

Néhány nap múlva szerencsére nagy zivatar érkezett sok-sok esővel, véget ért az aszály. A növények fellélegezhettek a nagy zuháréban, és csillapíthatták szomjukat. A fűszál egészen kizöldült. Újra jól érezte magát, de annak is örült, hogy tanult valami újat, és közben szert tett egy igazi barátra.

Dal és ének ajánló:

Kreatív fejlesztő játékok:

Készíts bármilyen technikával katicát :)

Helyezz el annyi pettyet a katicabogáron ahányat dobtál a dobókockával

Hány pettye van a katicabogárnak?

Készíts saját készítésű amőba játékot :)

Több katica is elbújt a képen. Megtalálod őket hová bújtak? Milyen bogarakat ismersz még fel?

A rovarok nyomában

A rovarok az ízeltlábúak fajába tartoznak a pókszabásúak és a rákokkal egyetemben. A rovarok a legnépesebb állatcsoport a világon, rendkívül változatos és fajokban gazdag. Külsejüket kitin páncél borítja, ami megvédi őket. Mivel ez a páncél nem tud a rovarokkal együtt nőni, így időről időre lecserélik a páncéljukat, amíg el nem érik a kifejlett nagyságukat. Az ízeltlábúaknak jellegzetes a testfelépítésük ezeket a testrészeiket úgy hívunk, hogy: fej, tor és potroh. Általában 3 pár lábuk van, de természetesen vannak kivételek, mint például a százlábú.

Rovarok csoportjai:

Százlábúak

Pikkelykék

Kérészek

Szitakötők

Szöcskék, sáskák, tücskök

Fatetvek, rágótetvek, vérszívó tetvek

Növénytetvek

Poloskák

Bogarak

Hártyásszárnyúak

Kétszárnyúak

Lepkék

Az ízeltlábúak fajába tartoznak még a pókszabásúak. Ehhez a fajhoz tartoznak az alábbi csoportok: a pókok, a skorpiók, az atkák és a kullancsok.

Forrás: https://allatesnovenyvilag.eoldal.hu/cikkek/izeltlabuak.html

Könyvajánló:

• Körülöttünk ​a világ – Bogarak

• Kis felfedezők – Bogarak

A héten az ízeltlábúakat fogjuk megismerni közelebbről. Gyertek és tartsatok velem :)

Ének:

Kreatív fejlesztő játékok:

Segíts eljutni a bogaraknak a céljukig 

Készíts szitakötőt

Bogaras memória játék

Milyen bogarakat látsz a képen?

Segíts a hangyának kijutni

Ismeretterjesztő:

Mese/vers ajánló:

Dánandrássy Katalin: Bogár vigasság

Tücsök Tóni muzsikája
Vígságot hoz bogár-házba.

Kint dudál a téli szél,
Rovar, bogár fa odvában
Bizton telel és nem fél.

Tóni vígan hegedül,
A sok bogár körülötte
Vidám táncra penderül.

Darázs Dani Katicával,
Szarvasbogár Légy Málkával,

Szöcske Szabolcs, Szúnyog Sári
Megmutatják, hogy kell járni.

Gyakorol már Hangya Hédi,
Méh Misi õt táncra kéri.

Szitakötõ, Lepke Lenke
Keringõznek észt veszejtve.

Lámpácskával a sarokban
János a fényt biztosítja.

Szú Szilárd meg perceg egyre:
"Dolgozhatok meggebedve,
Mert e híres társaságnak,
Nagy hely kell a mulatságnak!"

Bartos Erika : SZARVASBOGÁR

Szarvasbogár megy az úton,
Lassan halad, meg-megáll,
Piros meggyet visz a szarván,
Roppant éhes, enne már.

Nagyon szuszog, nagyon liheg,
Messze még az otthona,
Amíg innen hazacammog,
Elkopik a bocskora!

Mégis cammog, mégis baktat,
Nemsokára hazaér,
Táljába a finom falat
Éppen, hogy csak belefér!

Hozzálát a csemegéhez,
Jó étvággyal harapja,
Napnyugtára jól is lakik,
Megtelik a pocakja!

Az álompor (esti relaxáció gyerekeknek)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Álombogár. Ez az Álombogár Tündérország kellős közepén kedvenc fája kedvenc ágán üldögélt és lógázta a lábát. Egyszer csak leugrott az ágról, háromszor megpördült maga körül és máris a szobádba termett. Pont az ágyad lábához érkezett. Azért jött hozzád, hogy segítsen ellazulni, elaludni. Előveszi a táskáját, ami csordultig van töltve csillogó-villogó álomporral. Majd elkezdi szórni rád. Ahol a por hozzád ér, ott ellazul a tested.

 Figyeld meg, hogyan szór tele álomporral a bogár:

A lábfejedet.

A térdedet.

A combodat.

A hasadat.

A mellkasodat.

A kezeidet.

A karjaidat és a válladat.

Az arcodat, a csukott szemeidet és a hajadat.

Végül pedig a párnádra is szór egy keveset, hogy ha éjszaka megfordulnál, akkor is álomporhoz érj. Az álompor segít, hogy éjszaka nyugodtan tudjon pihenni a tested, lelked és hogy arról álmodjál, ami most a legkedvesebb a számodra.

Jó éjszakát!

Forrás: https://www.csupaszivmagazin.hu/relaxacios-esti-mese-az-alompor/

Erdei fülesbagoly a 2020-as év madara. Így erre a jeles ünnepre készülődve, ismerkedjünk meg vele és az élőhelyével.Az óvodában is megfigyelhettétek már, hogy felkerült ez a faj is a Zöld fára, ahol az idei évben megválasztott állatfajok kaptak helyet.

Az Erdei fülesbagoly hazánk egyik leggyakoribb bagolyfaja. Közepes méretű, tollfülei hosszúak. Tollainak színezet barnás és szürkés árnyalatú. A telet sokszor a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészelik át. Egy-egy fenyőn nem ritkán több tucat egyed is nappalozik, majd sötétedéskor vadászatra indulnak. Horgas, éles és hegyes csőrük és kitűnő látásuk segíti őket a zsákmányszerzésben. Egereket és pockokat fogyasztanak előszeretettel.  Sokszor foglalják el költőhelyül a varjak fészkeit. Évente egyszer költ, viszonylag korán, már márciusban teljes a fészekalja. Egy átlagos fészekalj 5-6 tojásból áll. A hím csak a táplálékszerzésben segíti a tojót a költésben. A fiókák még jóval röpképességük előtt elhagyják a fészket, és a közeli fákon üldögélnek. (forrás: www.mme.hu)

Vers, mese, mondóka:

Hűha, a félős uhu

A mesékből tudjuk, hogy a bagoly bölcs és okos állat. Ki gondolná, hogy létezhet olyan kisbagoly, aki a legtöbb kisgyerekhez hasonlóan fél a sötétben? Ám miután megmutatják neki, hogy mit tegyen, a mese végén ő is bátor és ügyes bagoly lesz, akárcsak az édesapja. De ne siessünk ennyire, kezdjük a mese elején!
Hűha, az uhufióka nagyon félős kisbagoly volt. "Hűha!" - mondta, ha feltámadt a vihar, és vészjósló fények kíséretében dörgött az ég. "Hűha!" - mondta, ha az erdőben félelmetesen megreccsent egy kiszáradt fa ága. De leginkább akkor mondta, hogy "Hűha! Hűha!" (ilyenkor kétszer is), ha a napocska nyugovóra tért és leszállt az éj. Mert Hűha, amellett, hogy mindentől félt, leges-legjobban a sötétségtől rettegett.
Így hát ébredés után ő volt az egyetlen fióka, aki nem ugrott ki azonnal a fészekből, hogy az éjszaka leple alatt végre megtanulhassa apukájától a repülés csínját-bínját. De még nem azonnal sem ugrott ki.
Anyukája hiába szólongatta ilyenkor, ő csak kuporgott a fészek biztonságos ölelésében, és moccanni sem mert.
Egyszer aztán Uhu mama visszatelepedett a fészekbe, hogy elbeszélgessen vele.
- Mi a baj, Hűha?
- Félek a sötéttől. - csipogta a kisbagoly és szemeit jó szorosan becsukta, hogy véletlenül se lássa meg a sötétséget.
- Miért félsz tőle?- faggatta tovább anyukája.
- Mert ilyenkor nem látok semmit. És az félelmetes.
- Uhum… Khmm. Ühüm. Értem. - mondta Uhu mama és elmosolyodott. - És még sosem gondoltál arra, hogy ilyenkor kinyisd  a szemed?
- Nem! - kiáltott fel ijedten Hűha. - Nem akarom látni, mert félelmetes.
- Tudod, Hűha, mi baglyok vagyunk. És a baglyok roppant különleges állatok. Például nem izzadunk.
- Mi az, hogy izzadni? - kérdezte Hűha, de még mindig gondosan ügyelt rá, hogy összeszorítsa a szemét.
- Hát az izzadás… - gondolkodott el Uhu mama, majd folytatta: Na jó, ezt most hagyjuk! De például mi vagyunk az egyetlen madárfaj, akiknek szemöldöke van.
- És az meg mire jó?
- Nem tudom, de fantasztikus, nem? - válaszolt mosolyogva az anyukája. - Aztán például a mi nyakunk annyira hajlékony, hogy teljesen körbe tudjuk fordítani a fejünket úgy, hogy a testünk meg sem moccan. És mi nappal alszunk és éjszaka vadászunk, mert ha nem tennénk, akkor nem tudnánk mit enni
- De én nem vagyok éhes! - tiltakozott a kisbagoly.
- De bizony, egyszer az leszel. Ám van valami, amiben még különlegesebbek vagyunk… - folytatta rejtélyes hangon Uhu mama.
- Igen? - kérdezte a még mindig csukott szemű Hűha kíváncsian.
- Bizony. Nekünk nagyon-nagyon jó a szemünk. Olyan príma, hogy mindent látunk a sötétben is.
- De én nem látok semmit!
- Mert csukva van a szemed, Csillagom. - mondta mosolyogva Uhu mama. - Bízz bennem, nyisd ki a szemed, és meglátod, csodálatos világ tárul eléd. A te szemed is pont olyan éles és ügyes, mint a testvéreidé. A legkisebb állat leghalványabb moccanását is észre veszed majd, és ha megtanulsz repülni, te is olyan bravúrosan fogsz vadászni, mint édesapád, és sosem leszel éhes.
- Korrrrrr. - kordult meg ekkor a kisbagoly gyomra, és Hűha rájött, hogy bizony hasznos lenne megtanulni vadászni.
Kinyitotta hát résnyire a jobb szemét, és meglátta anyukája gyönyörű, mosolygós arcát. Amint minden egyes tollat szemügyre vett rajta, kinyitotta a másik szemét is. Felfedezte az ág szélén türelmesen várakozó testvéreit is, a fa szép rendezett leveleit, és a lombokon átszűrödő csodás holdfényben édesapja alakját, ahogy hatalmas szárnyait széttárva hangtalanul suhant a fák között majd visszatért a kisbaglyokhoz.
- Hűűűűűűűűűűűűhaaaaaaaaaaa! - mondta csodálkozva Hűha!, de már egyáltalán nem volt félelem a hangjában.
Aztán lassan kitipegett a fészekből és beállt a többiek közé repülni tanulni.

Itt a vége, huss el véle!

(forrás: www.cseppke.hu)

Benedek Elek: A bagoly

Uhu, uhu, uhu, huhog bagoly koma,
Lesz-e vajon este finom, jó lakoma?
Nem lát szegény nappal, nagy búsan üldögél,
Tőle ugyan szaladgálhat bátran a kis egér.

Node este, hej, haj! Akkor virrad neki,
Sem madár, sem egér most már nem neveti.
Amikor más alszik, vígan lakomázik,
Madárral is, egérrel is, bezzeg csak komázik!

Bartos Erika: Bagolydoktor (Bogyó és Babóca lapozó)

Kreatív játékok:

Készítsünk baglyot

Hozzávalók:

• színes papír

• toalett papír guriga

• olló

• ragasztó

• fekete filctoll

Készíts plüss baglyot

Ha valakinek van otthon megunt ruha anyaga, akkor könnyen elkészíthető a szülőkkel otthon egy bagoly plüss vagy párna. �

Ének, dal:

Kalap Jakab: Bagoly dal

Erdei fülesbagoly hangja:

Madarak és fák napja

2020. május 10. (vasárnap)

A több mint 100 éves jeles nap a Föld napja testvérünnepe, egy újabb alkalom a cselekvésre, természeti környezetünk megismerésére, védelmére. A madarak mellett a fák is egyre nagyobb szerephez jutnak a madarak és fák napján. 2020. év madara az Erdei fülsebagoly.

A világ első madarak és fák napját Chernel István, a híres ornitológus szervezte meg 1902-ben Kőszegen, a párizsi európai madárvédelmi egyezmény alapján. Az ünnep hivatalossá Herman Ottó közreműködésével vált 1906-ban, amikor gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletben írta elő a madarak és fák napjának megszervezését minden iskola számára. Egy 1994-es miniszteri rendelet pedig május 10-ét jelölte meg a jeles nap dátumának. A hagyomány célja, hogy felhívja a társadalom, különösen az ifjúság figyelmét az őket körülvevő élővilágra és a természetvédelem fontosságára. Ezen a napon évről évre sokféle rendezvény, köztük a Magyar Madártani Egyesület (MME) kiemelt madárünnepei várják az aktív résztvevőket országszerte számos helyszínen. Idén a rendkívüli helyzet miatt feltehetően későbbi időpontra halasztják ezeket a rendezvényeket. Ezen a jeles ünnepen egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a madarak mellett a fák is. A fák lassítják az éghajlatváltozást, és számos „szolgáltatással" védik egészségünket, jóllétünket. A madaraknak, rovaroknak, mókusoknak és sokféle vadonélő állatnak nyújtanak otthont és mindezek mellett a fák minket embereket is védenek. A fák oxigént termelnek és sok légkört melegítő szén-dioxidot kötnek meg.

Egy 50 éves lombos fa 50 kg oxigénnel dúsítja a légkört és közel 70 kg szén-dioxidot dolgoz fel egy vegetációs időszakban, valamint 400 kg egyéb szennyeződést szűr ki a levegőből (por, nitrogén-dioxidok, kén-dioxid...), és évente kb. 4000 liter vízpárát juttat a levegőbe – enyhítve a forró nyarakat, a városokban. A fák természetes hűtőberendezésként szolgálják a természetet. Ezért ezen az ünnepen a számos rendezvényen van lehetőségünk faültetésben részt venni, vagy lehet ez akár egy családi hagyomány is, hogy ezen az ünnepen a család együtt ültet egy fát. (forrás: https://fna.hu/hir/madarakfak17)

Zöld óvodaként, mi is megünnepeljük ezt a jeles alkalmat az óvodában. Sajnos a rendkívüli helyzetben erre személyesen nincs alkalmunk, de itt az online térben igen. Sok színes feladattal, játékkal, mesével, verssel, mondókával készültem. Ha kedvet kaptatok tartsatok velem :) 

Mondóka, vers, mese ajánló:

Jókai Mór : Ültess fát!

Ültess fát!
Hogyha másért nem, lombot ád.
Árnyékában megpihenhetsz,
Gondot ő visel reád.
Jó tavasszal nyit virágot:
Messze érzed illatát,
Kis madárka száll reája:
Ingyen hallhatod dalát.
Ültess fát.

Osvát Erzsébet: Zenélő fa

Nézz csak,
nézz csak fel a fára!
Mint kis tükrök
garmadája,
villognak a levelek.
Napsugárban fürdenek.
Mennyi madár
a fa ágán:
rigó, cinke,
pici sármány –
ücsörögnek körben-körben,
nézik maguk a tükörben.
Felcsendül most
a madárdal.
versenyeznek
mind egymással.
Hangverseny ez a javából!
Zenélő fa lett a fából.

Europalánta Egyesület: Mimó és Csipek meséi

Kerekerdő meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesebeli kerekerdő. Ennek az erdőnek a közepén, egy hatalmas tölgyfa odvában lakott Berka, a bagoly. Mint a baglyok általában, ő is alvással töltötte a nappalokat, éjszaka röpdösött.
Minden reggel az erdei énekesmadarak dala ringatta álomba.
Igen ám, de már napok óta nem tudta álomra hajtani a fejét, mert a kismadarak éneke helyett éktelen lárma verte fel a kerekerdő csendjét. Favágók járták az erdőt, és a fűrészeik hangja egyre közelebbről hallatszott.
Berka érezte, hogy nagy a baj Éppen azon törte a fejét, hogy mit lehetne tenni, amikor ismerős hangokra lett figyelmes. Régi barátai, Mimó és Csipek kirándultak éppen az erdőben, kiskutyájukkal, a mindig pajkos, szeleburdi Ficakkal.
Berka elmesélte barátainak, mi miatt nem tud aludni már napok óta.
Tanakodtak, tanakodtak, és szomorúan állapították meg, hogy ha nem tesznek sürgősen valamit, hamarosan elfogy a kerekerdő összes fája.
Miközben a három jó barát a megoldáson törte a fejét, Ficak féktelen jókedvvel ugrándozott a kivágott fatörzseken, és egyáltalán nem értette, hogy miért szomorkodnak a barátai.
Egyszer csak Csipeknek támadt egy ötlete:

 - Tudjátok mit? Ültessünk facsemetéket!

-  És a nagy munkához hívhatunk segítséget is, hiszen arra valók a barátok, hogy segítsenek a bajban! – tette hozzá Mimó.

- De mi lesz, ha a favágók a facsemetéket is kivágják? – aggodalmaskodott Berka.

- Ne félj, ők csak az arra megérett, korhadt, beteg fákat vágják ki. – nyugtatta meg Csipek.

Hívták hát segítségül a barátaikat, Kupacsot, Potykát és Cserkét, és munkához láttak.

Gödröket ástak, facsemetéket tettek bele, locsolgatták, és hamarosan akkora erdő kerekedett, hogy három nap alatt sem tudták körüljárni. Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járd te körbe!

Ének és dal ajánló:

Kaláka: Madáretető

Madarak és fák napja: Madár hangok

Sás Károly - Hétvári Andrea: Madárdal

Gryllus Vilmos: Hallgat az erdő

Ismeretterjesztő:

Erdő Ernő bácsi meséi: Mik azok a fák?

Erdő Ernő bácsi meséi: Miért van a fáknak gyökerük?

Logikai játék

(Madárpárosító) Szerző: Zombori Emőke

https://wordwall.net/play/1931/688/916?fbclid=IwAR0RSvv1Rqb79DJiKnbKT262Ah0e-7DSLtqNYTKhqlzu-Ls0KtxGfFS7ILo

Melyik madár vesztette el a tollát? Szerző: Puskas5

https://wordwall.net/resource/1810431/k%c3%b6rnyezetismeret/melyik-mad%c3%a1r-tolla-seg%c3%adt-sz%c3%adn

Kreatív játékok:

Készítsetek madárfészket :)

Csipeszből madárkát :)