Úton megyen, nem poroz,
Vízen megyen, nem csobog.
Nádon megyen, nem suhog,
Sáson megyen nem suhog.
Eső érik, nem ázik,
Ha fagy éri, nem fázik.

Napsugár

Nap sugárzása eléri a Földünket és energiával lát el minket. A különböző évszakokban máshogyan érzékeljük a napsugárzás erejét. A napsugárzás befolyásolja a többi időjárási jelenséget, illetve a hőmérsékletet is. Ősszel a széllel és esővel párosulva szépen lassan erejét veszti a napsugárzás így a nyárhoz képest jóval hűvösebb az idő és bőrünkön sem úgy érezzük a melegséget már, mint a forró nyári időszakban amikor vízpart mellé járunk hűsíteni a testünket. Télen kevésbé jutnak el hozzánk a nap sugarai, így ilyenkor a csapadéknak (hó, eső) és a szélnek köszönhetően még jobban csökken a hőmérséklet, tartós fagy alakulhat ki. Telet felváltja a tavasz amikor enyhül a hideg idő és a napocska sugarai elkezdenek felerősödni. Ilyenkor a hótakaró szépen lassan eltűnik és kibújnak az első virágok. Tavasszal és nyáron a nagy hőmérséklet különbség következtében záporok és zivatarok alakulhatnak ki, amelyek nagy hanghatású villámlással és dörgéssel párosulhatnak. Most, hogy beköszöntött a nyár első hónapja a június, napról napra magasabb lesz a hőmérséklet és felerősödnek a napocskának még jobban a sugarai. Előkerülnek a naptejek, a nyári kalapok és sapkák, hogy óvjuk bőrünket. A napszemüvegek, hogy védjük a szemecskénket és a nyári lenge öltözékek.

Mese és vers ajánló:

Weöres Sándor:Napsugár a levegőben

Napsugár a levegőben,

Tündököl a rét,

Kincseit az ifjú tavasz

Bőven önti szét.

Szántogatók dala száll,

Égig evez a madár,

Méz-illatú libegéssel

Közeleg a nyár.

Fényes idő lelke jár,

Belepezsdül a határ,

Lengjünk, mint a harang nyelve,

Énekelve már!

Bartos Erika: Gyümölcskosár

Itt van a nyár, száz napsugár
hívogat a kertbe!
Érik a sok édes gyümölcs,
szaladj gyorsan, szedd le!

Piros almát almafáról,
körtefáról körtét,
akassz meggyet füleidre,
szedj apró ribiszkét!

Falatozz a földről epret,
dús bokorról málnát,
tálba szedd a sötét szedret,
vödörbe a szilvát!

Barackfának tetejéről
integess a Napnak,
szőlőtőke ezer fürtjét
puttonyodba dobjad!

Végül itt egy görögdinnye,
hatalmas, zöld labda,
gurítsd haza, úgysem fér be
gyümölcskosaradba!

Fésűs Éva: A pajkos napsugár

– Süss fel nap, fényes nap!…-ezt a dalt énekelte télidő végén néhány kipirult arcú, csillogó szemű kisgyerek – de olyan szépen, hogy a felhőkbe takarózott nap nem is tudott ellenállni a kedves hívogatásnak.

 Először csak egyetlen elszánt fénysugár keresett magának rést a a vastag fellegek között, hogy lekandikáljon a földre, de amikor sikerült a próbálkozása, egyre többen tódultak utána. Elcsúsztak a tó vékony jéghártyáján, megcsillantották a nedves, kopasz faágakat, s egy szempillantás alatt millió kicsi fény kacagott, ugrált, sziporkázott piros gyereksapkákon, fehér hófoltokon, csepegő háztetőn és sima ablaküvegen.

 – Kikelet! Kikelet! – ujjongtak a magdarak.

  – Süt a nap! Süt a nap! – kiabálták a gyerekek.

 – Utat a tavasznak! – füttyentett a szél és sepregetni kezdte az utakat.

 Nap-anyó most már egész kerek arcával lemosolygott a földre és így szólt a sok kis fickándozó napsugárhoz:

 – Ideje, hogy munkához lássatok! Vigyétek el mindenhová az élet melegét!

 Kit a rétre küldött, kit az erdőre, kit a kiskertekbe, hogy olvasszanak, melengessenek, alvó csírákat ébresztgessenek. Mindegyik örömmel tette a dolgát, csak az egyík aranyszínű napsugárka duzzogott.

 – Még mit nem! Hogy én folyton csak egy sáros, piszkos hófoltot kerülgessek? Ugyan minek? Igazán nem azért vagyok fényes, tavaszi napsugár, hogy ilyen unalmas munkát végezzek!

 Hipp-hopp!…végigtáncolt a pocsolyák tükrén, ezüstöset bokázott a patakon és csúfondárosan megríkatott egy makacs jégcsapot.

 – Ó, de pompás! Így érvényesül igazán az én ragyogásom! – tünkdöklött a boldogságtól és olyan helyet keresgélt, ahol fényessége megsokszorozódnék. Ebben a pillanatban megjelent egy ablakban egy kisfiú. Éppen unatkozott odabent és csintalanságon törte a fejét.

 – Kisütött a nap! – kiáltott vidáman. – Napsugárral fogok játszani!

Elővett a zsebéből egy kicsi tükröt és oda tartotta a fény elé. Az önfejű napsugár belepillantott és valósággal elámult a tulajdon ragyogásától. Csillogott, villogott büszke örömében és csúszkálni kezdett a tükrön, ahogyan azt a kisfiú forgatta. Éles fénye átvetődött a tükörlapról a szemközti házfalra és végigtáncolt rajta, mint vakító aranyfoltocska.

 A kisfiú eleinte csak hunyorgó cicákat bosszantott vele, de azután merészet gondolt és úgy tartotta a tükröt, hogy a haszontalan napsugár belevillanjon róla a járókelők szemébe. A sugárkának tetszett a mulatság. Ez igen! Így mindenki észreveszi! Nicsak, máris milyen nevetségesen kapkodja a fejét a sarki újságárus néni!

 – Ide nézz, milyen vakító vagyok!

 – Ide nézz, te padon üldögélő bácsi, hogy elkápráztatlak!

 – Csodáljatok meg, emberek! Ilyen az igazi napsugár!

 – Ámulj-bámulj, te rollerozó kislány, akkora ragyogást varázsolok a szemed elé!

 Különösen fényeset akart kacagni, amikor a rolleros kislány ijedten a szeme elé kapta a kezét, elengedte a kormányt és nagyot esett. Csúnyán megütötte a térdét és hangosan sírva fakadt. A fákon haragosan lármázni kezdtek a verebek.

 – Mit csináltál, te haszontalan, semmirekellő napsugár? Megállj csak, bepanaszolunk Nap-anyónál!

 A napsugárka maga is  megijedt a váratlan balesettől, akárcsak az ablakban a csintalan kisfiú, aki most megszeppenve bújt el a függöny mögé. Zsebében eltűnt a fényszóró tükör és a napsugár elsápadva, tétován simogatta a rolleros kislány arcát, de bizony azon csak a könnyeket tudta megcsillantani. Elszégyellte magát, mert hiszen nem volt ő rossz, csak meggondolatlan és pajkos.

 – Bocsáss meg! Na, igazán ne haragudj rám! – suttogta bűnbánóan, de a kislány nem értett napsugárnyelven, és csak otthon az édesanyja tudta megvigasztalni. A napsugár utánaillant, belesett a házuk ablakán, ott ugrabugrált a kertjükben és nagyon szerette volna jóvátenni azt, ami történt.

 Mindennap az ablak alatti hófoltocskán táncolt, minden melegét odaszórta, csak megbocsájtana az a kislány!…Közben észre sem vette, hogy a hófolt egyre zsugorodik, alatta megpuhul a föld, sőt, mintha megmozdulnának a sáros rögök. Egyszer csak egy apró repedésből ágaskodni, tolakodni kezdett kifelé egy icipici, zöld hajtás.

 – Hát ez mi? – lepődött meg a napsugárka és minden fényével még jobban odacsodálkozott. A zöld szár másnapra csaknem arasznyira nőtt, harmadnapra pedig – ó, csodák csodája! – apró, fehér szirmok bomlottak ki a végén.

 – Hóvirág! – csendült meg az ablak mögött a kislány kacagása. – Anyu, nézd, milyen szép!

 – Előcsalogatta ez az áldott, tavaszi napsugár – felelte egy kedves hang.

 A napsugár csak most értette meg, hogy mi történt. Akaratlanul is virágot fakasztott, elhozta a földnek az élet melegét. Körös-körül fiatal rügyek pattogtak, friss füvek serkentek a napsugár testvérek munkája nyomán. A pajkos napsugár azt sem tudta, hová legyen örömében! Milyen jó, hogy ő is hozzájárult ehhez a nagy csodához! Mindjárt körül is néz, hogy hol kell még melengetni, érdes rögöket cirógatni, fagyot olvasztani, hogy minél szebb legyen a világ.

 Az ablakban nevetett a kislány. Arcán nyoma sem látszott már a múltkori könnyeknek, s odafent a kék égen Nap-anyó is mosolygott, legderűsebb tavaszi mosolyával.

Ének és dal ajánló:

Kreatív fejlesztő játékok:

Időjárási jelenségek memória játék

Milyen idő van ma?

Vágd ki az elemeket és illeszd a megfelelő helyre a napocska részeit.

Milyen az időjárás a hét napjain? Készítsetek időjárás jelentést :)

Készíts bármilyen technikával napocskát