A mentőautóval szállítják a beteg embereket sürgősen a kórházba, ha baleset történik. Ezekben az autókban mentőtisztek és mentőorvosok dolgoznak, hogy amíg a kórházba érnek a beteg vagy sérült emberrel el tudják látni őket. A mentőautónak magas hangú szirénája van evvel jelzi az emberek és az autósok felé, hogy „Vigyázz, gyorsan jövök-megyek mert beteg embert szállítok”. A mentőautók akár a piros lámpán is átmehetnek, hogy minél hamarabb a kórházba érjenek. Amikor meghallják a szirénát az emberek, akkor meg áll a forgalom, hogy elengedhessék a mentőautót. Más autóknak is van megkülönböztető jelzésük, szirénájuk, ilyen például a rendőr és a tűzoltó. Több fajta mentőautó van forgalomban, ilyen a gyermek mentőautó, korszülött babáknak a mentőautó, betegszállító mentőautó és van, hogy bevetésre kerül a mentőhelikopter is.
Mentő segélyhívószám : 104
Nézzük meg, hogy néz ki egy mentőautó belülről, tartsatok velem:
Az orvos az, aki segít nekünk meggyógyulni, hogyha betegek leszünk. De még mielőtt betegek lennénk abban is segíthet, hogy megelőzzük a betegséget, például védőoltásokkal, vagy rendszeres szűrővizsgálatokkal ilyen mondjuk egy fogászati szűrés. Az orvosok több éven keresztül tanulják, hogyan tudnak segíteni az embereken. Az orvosok kórházban vagy rendelőben dolgoznak. Biztosan ti is emlékeztek, hogy az óvodába is szokott jönni a fogorvos, aki megvizsgál és megfigyel benneteket, hogy minden rendben van-e a fogaitokkal. Sok fajta orvos van, hiszen ők specializálódnak egy-egy területre, amit gyógyítanak. Nagyon fontos, hogy mi is tehetünk azért, hogy egészségünket megőrizzük, helyes testápolással (kézmosás-mosakodás-fogmosás), vitaminban gazdag ételek fogyasztásával, mozgással, kirándulással és szűrővizsgálatokra való járással.
Mese és vers ajánló:
Demény Ottó: Doktorbácsi
Kérek egy kanalat, mondja szépen: ÁÁÁ, a lázmérőt bedugjuk a hóna alá. Maga kérem nagybeteg, biztos megint beevett. Öblögessen, borogasson, bújjon a dunyhába, ha reggelig nem köhög, mehet óvodába.
Milos Macourek: Mese a vízilóról, aki félt az oltástól
Volt egyszer egy víziló, aki szörnyen félt az oltástól. Másra szinte gondolni sem tudott, csak az járt a fejében otthon, a játszótéren, a moziban és a strandon, ahol a legjobban lehet elmélkedni. Feküdt a vízben, és arra gondolt, mi lesz, ha már holnap beoltják? Meg kell kérdeznem, hátha a többiek tudnak valamit.
- Nem tudjátok, véletlenül, mikor lesz oltás - kiáltott oda a krokodiloknak, libáknak, leveli békáknak és a pelikánnak -, nem holnap?
- Lesz, amikor lesz -bugyborékoltak vissza a krokodilok, és tovább dobálták nagy, sárga labdájukat, hogy csak úgy fröccsent a víz.
- Minek törnénk ezen a fejünket? - kiáltották a leveli békák a parton, s feltettek a lemezjátszóra egy új lemezt, amin vidám dalok voltak.
- Hát nem éppen semmiség az oltás, fontos dolog az - mondta a pelikán, de senki nem hallotta szegény fejét, mert a lemezjátszó túl hangosan szólt.
- Hogy lehet ez -töprengett a víziló -, senki nem gondol az oltásra.
Valószínűleg nem tudják, hogy olyankor egy tűvel megszúrják az embert. - És nem tudta kiverni a fejéből ezt a képet, s egészen beleizzadt a nagy félszbe.
S amint javában izzad, egyszer csak jön a postás, levelezőlapot hoz, s rajta csak ennyi: "Jelenjen meg oltásra."
A víziló ijedtében akkorát csuklott, hogy az utcán megálltak a villamosok.
- Mi történt?! - kiabálták a zsiráfok, a zebrák meg a kenguruk; ugyanis mindnyájan épp a doktor bácsihoz mentek.
- Semmi, semmi -nyugtatta meg őket a kalauz -, csak a víziló meg - ijedt az oltástól, már megyünk is tovább.
Mikor megérkeztek a rendelőbe, szépen leültek, várták, mikor kerül rájuk a sor. A békáknál ott volt véletlenül a lemezjátszó a vidám dalokkal, úgyhogy kellemesen töltötték a várakozás perceit.
- El kellene menni a vízilóért -mondta a pelikán. Fogta magát és ment is. De a vízilovat nem volt olyan könnyű megtalálni, mert elbújt a függöny mögé, és egész testében reszketett, hogy csak úgy táncoltak a kredencen a poharak.
- Ne butáskodj -mondta a pelikán -, gyere! Semmi bajod nem lesz, egy kicsit megcsípnek, ezt még a kis nyuszik is kibírják. Ha nem jössz, mindenki rajtad fog nevetni, nem éri meg.
- Jó - felelt a víziló, mert látta, hogy nincs mit tenni -, de fogd közben a kezemet.
- Rendben van, fogom a kezed -felelt a pelikán, s elindultak. Útközben találkoztak a tyúkkal, az elefánttal s a kis nyuszival, s mindegyikük azt mondta, hogy az egész semmiség, csak megcsiklandozza az embert, ki lehet bírni, nem kell félni.
"Könnyen beszéltek -gondolta magában a víziló -, már túl vagytok rajta. De mi lesz velem?" -és csorgott róla a veríték.
- Maga teljesen meg van izzadva -mondta a doktor bácsi, mikor a vízilóra került a sor.
- Ez neki olyan kedvtelése - szólt közbe a pelikán, aki kézen fogva tartotta a vízilovat. - Van, aki pingpongozni szeret, van, aki izzadni.
- Aha - bólintott a doktor bácsi -, én meg azt hittem, hogy fél.
- Ugyan -mondta a pelikán -, egy ekkora nagy állat azt sem tudja, mi az, hogy félni.
- Hát akkor nekilátunk - szólt a doktor bácsi, és fogta az injekciós tűt. Mikor ezt meglátta a víziló, olyan fehér lett, mint a fal.
- Mi az -kérdezte a doktor bácsi -, miért olyan fehér ez a víziló? Fehér lehet egy egér, de nem egy víziló!
- Ő ilyen különös víziló - felelte a pelikán -, fehér víziló, s belőle csak egy van.
- De egy perccel ezelőtt még szürke volt - mondta a doktor bácsi.
- Igen - így a pelikán -, az egyik pillanatban szürke, a másikban már fehér, ezért is olyan ritka példány.
- Jól van - mondta a doktor bácsi -, ha ez olyan ritka-különleges víziló, akkor nagyobb gondot fordítunk az injekcióra. -És nézegette, hova szúrja a tűt.
"Most fog fájni" -gondolta a víziló, és becsukta a szemét.
- Kellemetlen - dörmögött a doktor bácsi, és a víziló hátára bökött -, itt túl vastag a bőr, megpróbáljuk máshol.
De kereshetett ítéletnapig, vékony bőrt nem talált.
- Nincs mit tenni - jelentette ki végül -, vízilóbőre van, beletörne a tű. Nem olthatom be, nem haragszik?
A víziló rámeredt a doktorra, pislogott egyet, aztán táncolni kezdett ott a rendelőben, és kurjongatott:
- Miért is haragudnék, nem történt semmi, viszontlátásra! -és futott, futott, egyenesen a strandra, teli torokból nevetett és fröcskölt, annyira, hogy a békáknak is rá kellett szólniuk, hogy nem hallják a lemezjátszót.
De képzeljétek, a víziló egy szép napon felébred, belenéz a tükörbe, és azt látja, hogy szép sárga.
"Ez meg mi? - álmélkodott. - Ha fehér lennék, az azt jelentené, hogy félek, de miért vagyok sárga? Ezt meg kell kérdeznem valakitől" - és ment a strandra. Nagy csődület támadt, sárga víziló, ilyen még nem volt, mindenki alaposan megbámulta, és kérdezgették, hogy hol vette ezt a szép színt.
- Valószínűleg lakk - mondták a krokodilok -, a strandlabdánk is így fest.
- Inkább napolaj! - kiabálták a békák.
Csak a libák őrizték meg komolyságukat, legyintettek a szárnyukkal, ugyan, kérem, ők ezen már túl vannak, egészen kis korukban pontosan ilyen sárgák voltak.
- De ti libák vagytok - recsegte a pelikán -, ez nem ugyanaz, én inkább valamilyen betegségre gyanakszom.
S fogta magát, megtörölközött, és ment a rendelőbe.
- Hallotta már, doktor úr, hogy a mi vízilovunk egészen megsárgult? - Hát az könnyen elképzelhető - válaszolt a doktor bácsi -, hisz ő egy egészen rendkívüli víziló, az egyik pillanatban szürke, a másikban fehér, miért ne lehetne időnként sárga is?
- Szó sincs itt semmiféle különleges vízilóról, az egész csak butaság volt, azért volt fehér, mert félt az oltástól.
- Hát így állunk - mondta a doktor bácsi -, tehát egy közönséges víziló, akit nem oltottunk be, s ezért sárgaságot kapott. S mivel a sárgaság nagyon csúnya betegség, azonnal ágyba kell feküdnie.
Így hát a víziló ágyba került, strandolásról szó sem lehetett, porokat kellett szednie, az ágya mellett ott ült egy nővérke, és mérte a lázát.
- Szörnyű - siránkozott a víziló -, így feküdni, mikor mindenki a strandon van, hancúroznak, labdáznak, és hallgatják a vidám dalokat. Nővérke, nem mesél legalább valamilyen mesét nekem?
A nővérke megsajnálta a vízilovat, és belefogott a mesébe:
"Volt egyszer egy víziló, aki szörnyen félt az oltástól..."
Csukás István: Makk Marci
Makk Marci az én nevem ezt a nevet kedvelem! Mondják is rám: De remek, vidám szemű, szép gyerek! Egészséges mint a makk, nincs is nála boldogabb!”
Döng a labda, száll a labda, az égnél is magasabbra, fejről-fejre, lábról-lábra, majd a kapu balsarkába; aki gólt rúg, aki kap egészséges, mint a makk!
Figyelj ide, elmesélem, mit csinálok nyáron, télen, mért mondják rám: „De remek, vidámszemű, szép gyerek! Ha hull a hó, süt a nap, egészséges, mint a makk!”
Ősszel hívogat az erdő: „Gyere, sétálj, kis tekergő!” Madárfütty szól, lomb susog, bámulnak a mókusok. Sétálok a fák alatt, erős vagyok, mint a makk!
Nyisd ki reggel az ablakot, lélegezz jó mélyet, nagyot! Jöhet hideg víz, a szappan, fogkefe jár fogkrémhabban! Jól kezdődik így a nap, olyan leszel, mint a makk!
Hogyha télen hull a hó vár domboldal, s a szánkó, jégen ide és oda kanyarog a korcsolya! Bár arcod csípi a fagy, egészséges, mint a makk!
Ha öt-hatszor leguggolsz, lábad erős lesz és gyors! Hajlongj, körözz, nem is fáraszt! csinálhatsz pár fekvőtámaszt! Meglátod, egy nyár alatt olyan leszel, mint a makk!
Nézd meg, milyen erős lettem, dudorodik a bicepszem; olyan kemény, mint a vas: a láb, a váll és a has! Láthatja, aki nem vak, olyan vagyok, mint a makk!
Mit iszom és mit eszem? Elmesélem szívesen. Gyümölcsöt és friss tejet, húst és kevés kenyeret, eleget, de nem sokat, olyan vagyok, mint a makk!
Látod, milyen könnyű dolog, kezed-lábad fürgén mozog! Nem kell hozzá semmi más, minden nap kis testmozgás! Csináld velem, már holnap olyan leszel, mint a makk!
A szakácsok foglalkozása, hogy az emberek számára finomabbnál finomabb ételeket készítsenek el. Ha elmegyünk egy étterembe, akkor ott szakács készíti el számunkra az ebédet vagy éppen vacsorát. A szakácsok a szakács iskolában több éven keresztül tanulják, hogy a különböző ételeket, hogyan lehet a legfinomabban elkészíteni. A szakácsoknak vannak segédei a konyhában, akik a keze alá dolgoznak és az ételek előkészítésében segédkeznek. Ezeket a segédeket más néven kuktáknak is hívják :) Biztosan, titeket is hívott már így anya vagy apa főzés közben amikor nekik segítettetek elkészíteni a reggelit, ebédet vagy a vacsorát.
Mese, vers és mondóka ajánló:
Kiugrott a gombóc a fazékbul, utána a molnár fazekastul. Stul, stul, stul, fazekastul.
Ciróka, Maróka, mit főztél Katóka? Kavartam babocskát, sütöttem pampuskát. Ide raktam, oda raktam, Utoljára mind bekaptam, hamm!
Szita, szita, sűrű szita, ma szitálok, holnap sütök. Hófehér kis cipót sütök. Megvajazom, megzsírozom, mégis, mégis neked adom.
Kányádi Sándor: SZAKÁCS
Kipikopi kopogás. Tán még alszik a szakács? Kicsi kovács, kicsi ács, gépe mellől a takács, mind egyszerre kérdezi: kész van-e a reggeli?
Ének és dal ajánló:
Kreatív fejlesztő játékok:
Miből mennyit látsz a képen? Rakd oda a helyes számot a végére.
Puzzle játékok
Húzd a megfelelő helyekre a foglalkozásokhoz használt kellékeket.
Színező
Milyen konyhai eszközöket látsz a képen?
Rajzold le a kedvenc ételedet :)
Készítsd el a saját szakács sapkád �
Ha kedvet kaptatok ahhoz, hogy kis szakácsok legyetek, akkor Apák napján az Anyukátok segítségével meg tudjátok lepni az Apukátokat egy finom reggelivel. Készítsd el Te neki a reggeli szendvicsét. :)
A rendőr feladata igen sok dologból tevődik össze. Biztonságos közeget kell biztosítania az emberek számára, védenie azokat a szabályokat, amik minden emberre vonatkoznak. A szabályszegőket elkapják és felelniük kell azért, ha rossz dolgot tettek. A rendőr és a rendőrség csak kezdeményezi, hogy a szabályszegők, bűnelkövetők megkapják büntetésüket, amit a bíróság szab ki rájuk. A rendőröknek egyenruhájuk van, amin látszik, hogy milyen beosztásban dolgoznak.
Sok fajta rendőr van. Megkülönböztetünk:
Közrendvédelemmel foglalkozó rendőröket. Őket sokszor láthatjuk az utcán, hogy sétálnak vagy autóval ellenőrzik és felügyelik a rendet.
Baleset-megelőzéssel foglalkozó rendőröket. Akiknek az a feladata, hogy megelőzzék azt, hogy bármilyen baleset történjen az emberekkel.
Határrendészettel foglalkozó rendőröket. Nekik az a feladata, hogy védjék Magyarország határait. Ellenőrizzék, hogy jogosultak-e belépni, külföldön élő emberek belépni Magyarország határain belülre. Ellenőrzik, hogy minden esetben ellenőrzött és igazolással rendelkező árucikkek érkeznek-e az országba és nem csempésznek át illegálisan bármit az országba.
Igazgatásrendészettel foglalkozó rendőröket akik a bűnügyekkel és bűntettekkel foglalkoznak.
Közlekedésrendészettel foglalkozó rendőröknek a feladata pedig az, hogy az autók, teherautók, biciklik és egyén járműveket vezető emberek szabályok betartása mellett vezessenek, ezzel is megelőzve a baleseteket. Ezek a rendőrök foglalkoznak a vízi közlekedéssel tehát hajós közlekedéssel és a légi közlekedéssel is, amely vonatkozik a repülőkre és helikopterekre.
Ha bajban vagyunk akkor a 107-es segélyhívót tárcsázva érjük el a rendőrséget.
A rendőrök sokszor dolgoznak együtt állatokkal, akik a hű társuk a munkájuk és életük során. Így sokszor láthatunk rendőrkutyákat és lovakat.
Mese és vers ajánló:
Várfalvy Emőke:
Szolgálnak és védenek,
éjjel-nappal éberek,
földön, vízen, égen,
lesben állnak, kékben.
Bátorságuk lenyűgöző,
fél tőlük minden bűnöző,
hívj rendőrt, hogyha bajba kerülsz,
úgy biztosan s gyorsan megmenekülsz!
Ismeretlen szerző mondóka: Rendőr bácsi szépen kérem
Rendőr bácsi szépen kérem Vezessen át itt a téren Kocsi vágtat, motor berreg, Által menni hogyan merjek?
Kocsi, motor mind megálljon, Fogd a kezem kisleányom, Átviszlek én, átkísérlek Megóvlak a bajtól téged.
Kocsi motor mind megállnak, Helyet adnak Zsuzsikának, Mosolyog a sok kíváncsi, Mily kedves a rendőr bácsi.
Ének és dal ajánló:
Kreatív fejlesztő játékok:
Színezd ki azokat a dolgokat amit a rendőr használ a munkája során.
Rakd össze a puzzle darabjait.
Számold meg miből mennyit látsz a képen.
Vezesd a ceruzád a betörő után.
Készítsd el a saját rendőrautód vagy rendőr kalapod.
Az időjárási jelenségekhez szorosan kapcsolódik a hőmérséklet és a hőmérés. A hőmérséklet az, amit a hőmérő mér, ez egy igen egyszerű megfogalmazás. Testünknek köszönhetően, mi is tudjuk a hőmérsékletet érzékelni, például meg tudjuk különböztetni, hogy meleg vagy éppen hideg az idő. Sokszor láthattok a szobában vagy éppen az ablakon kívül hőmérőket, amik azt a célt szolgálják, hogy megmérjék a kinti vagy benti hőmérsékletet. A meleg hőmérséklet 0 fok felett + (plusz) előjelzést kap, a hideg pedig 0 fok alatt – (mínuszt). Innen tudjuk megkülönböztetni, hogy hideg vagy éppen meleg van. Az időjárás hőmérsékletén kívül még sok fajta hőmérő létezik, ezek közül a másik legismertebb a testhőmérő, amivel a testünknek a hőmérsékletét mérjük meg. Például, ha betegek vagyunk akkor előfordulhat, hogy belázasodunk, ilyenkor hirtelen megnő a testünk hőmérséklete, hogy leküzdje a bacilusokat. Ezt egy másik fajta hőmérővel szoktuk megmérni.
Beköszöntött a nyár. Ebben az évszakban van a legmelegebb. Már-már megszokottá válik, hogy egy-egy napon akár 40 fokot is mutathat a hőmérő. Ilyenkor leginkább a vízpart mellet próbálunk enyhülést keresni a nagy melegben.
Mese és vers ajánló:
Őri István: Nyárköszöntő
véget ér
a hideg tél
elszalad
a tavasz már
virágos rét
fecskenóta
itt a nyár!
itt a nyár!
végre itt vagy
végre itt vagy
Aranyszemű Napsugár!
Gazdag Erzsi: Nyár
Cserregnek a verebek.
Nagy újság van, gyerekek!
Kis kertünkben hajnalra
kinyílott a hajnalka.
Itt a meleg, itt a nyár!
Mezítláb jár a madár;
ha elvásik a talpa,
felrepül a bokorra.
Nézd, hogy zsibog az utca!
Mennyi lányka, fiúcska!
Rétre mennek labdázni,
fogócskázni, cicázni.
László György: Tócsa-tükör
Eső esett, s az udvaron
tócsa maradt
Nézte magát, igazgatta
benne a Nap.
S addig nézte, igazgatta
magát a Nap.
míg felszívta, s csak a tócsa
helye maradt.
Kányádi Sándor: Kánikula
Kutyameleg, kánikula,
nyelvét kiveti a kutya,
budákol, a tűző, heves
nap elől árnyékot keres.
De alighogy hűvösre lel
s leheverne, költözni kell:
falja az árnyékot a nap,
s az ebbe is beleharap.
Ének és dal ajánló:
Kreatív fejlesztő játékok:
Milyen az időjárás? Hideg vagy meleg?
Mutasd meg a mai nap milyen a hőmérséklet a hőmérőn és válaszd ki, hozzá milyen az időjárás.
Meleg vagy hideg az idő? Válaszd ki a ruházat segítségével azt a hőmérőt, ami helyesen mutatja a hőmérsékletet.
Csillag fent a fellegekben, vízzé válik tenyeredben.
Mi az?
A hó
Az időjárási jelenségek közül az egyik nagy kedvencem a hó.
Ismerkedjünk meg vele közelebbről.
A hó úgy keletkezik, hogy a hideg levegő hatására a felhőkből lehulló vízcseppek átalakulnak és hópehely formájában érnek földet. Akkor láthatunk havazást, hogyha tartós hideg időszak köszönt be. A hó 0 fok alatt képződő csapadék. Hó fedte természetet télen láthatunk, de néha előfordulhat, hogy kora tavasszal is. A hópelyheket jégkristályok alkotják. Ezek a jégkristályok különböző alakzatúak lehetnek attól függően, hogy milyen hőmérsékletű a levegő amikor keletkeznek. A jégkristályok, tű, csillag, lapocska és hasáb alakúak, amelyek egy hópehellyé állnak össze.
Beköszöntött a nyár, így havazás nem várható. Annál inkább számíthatunk sok-sok napsütésre, kánikulára és egy-egy nyári záporra/zivatarra.
Mese és vers ajánló:
A négy kívánság: (Usinszkij. Ford. Határ Győző)
Miska nagyokat szánkázott a behavazott hegyoldalon, nagyokat korcsolyázott a befagyott folyón, és amikor kipirultan hazaérkezett, vidáman szólt édesapjához:
- Milyen pompás ilyenkor télen! Bárcsak mindig tél maradna! Sohase múlna el!
- Ezt a kívánságodat írd be a zsebkönyvembe, hogy ne felejtsük el -mondotta az apja.
Miska be is írta.
Kitavaszodott. Miska ott futkározott nagy örvendezve a tarka pillangók után a zöldellő réten, virágot szedett, odafutott édesapjához, és így szólt:
- Hiszen ez a tavasz csupa gyönyörűség! Bárcsak mindig tavasz lenne! Édesapja újra odaadta zsebkönyvét, hogy Miska írja be ezt a kívánságát is.
Eljött a nyár. Miska az apjával elment a kaszálóra. Egész álló nap ugrándozott, mulatott a kisfiú: halat fogott, gyümölcsöt szedett, hempergett az illatos szénában, és este így szólt apjához:
- Ma aztán kedvemre kijátszottam magam! Bárcsak sohase volna vége a nyárnak!
Ezt a kívánságát is beírta Miska az apja zsebkönyvébe. Elkövetkezett az ősz. Ilyenkor van a gyümölcsszüret, szedik az aranysárga körtét, a piros almát. Miska lelkendezve mondta apjának:
- Hiába, az ősznek nincs párja!
Erre édesapja elővette jegyzőkönyvecskéjét, és megmutatta a kisfiúnak, hogy szakasztott így gondolkozott a tavaszról, a télről és a nyárról is.
Szabó Lőrinc: Esik a hó
Szárnya van, de nem madár, repülőgép, amin jár, szél röpíti, az a gépe, így ül a ház tetejére. Ház tetején sok a drót, megnézi a rádiót, belebúj a telefonba, lisztet rendel a malomban. Lisztjét szórja égre-földre, fehér lesz a világ tőle, lisztet prüszköl hegyre-völgyre, fehér már a város tőle: fehér már az utca fehér már a muszka, pepita a néger, nincs Fekete Péter, sehol de sehol nincs más fekete, csak a Bodri kutyának az orra hegye- de reggel az utca, a muszka, a néger, a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter és ráadásul a rádió mind azt kiabálja, hogy esik a hó!
Ének és dal ajánló:
Kreatív fejlesztő játékok:
Milyen az idő ma? Időjárás mutató :)
Évszak mutató esernyő színező
Hány hópihét látsz a képen? Kösd össze a megfelelő számmal.
Vezesd végig az ujjacskád vagy a ceruzád a hóember útvonalán. Rakd ki a hóember útvonalát pompomokkal vagy gombokkal.
Kövesd az ujjacskáddal vagy ceruzával a hópelyhek útját.
Szivárványt akkor látunk, ha mögöttünk süt a nap és előttünk esik az eső vagy permetezve locsolnak.
A szivárvány úgy keletkezik, hogy a Nap sugarai esőcseppeket érnek, abba behatolnak, megtörnek, színeire bomlanak. A színes fénysugarak az esőcsepp belső felületéről visszaverődnek és újabb töréssel kilépnek a cseppből.
Biztosan ti is láttatok már szivárványt az égen esős idő után. Tavasszal és nyáron sokszor előforduló jelenség. Ehhez kapcsolódóan sok mesével, versel, énekkel és játékkal készültem nektek.
Tartsatok velem ;)
Mese és vers ajánló:
Bartos Erika: Szivárvány
Piros szín van legfelül, Narancssárga mellé ül. Sárga fénylik alatta, Zöld a sárgát támasztja. Kék folytatja most a sort, Lila csík még úgysem volt. Ibolya fut legalul, Hét szín együtt domborul. Kitalálod, mi lehet? Szivárvány a domb felett!
Várfalvy Emőke: A szivárvány színei
Esőcseppen csillan a nap, Játszadozó fénysugarak, Nézd csak, fenn az égen, Színes kapuívben, Csodálatos látvány, Tündöklő szivárvány. Piros nagyon szeret, Édes narancs, kerek, Csibe, puha, sárga, Zöld erdőben málna, Türkizfényű tó tükrében, Ibolya virága.
Nyíri Eszter Stiga: A szivárvány születése
Egy augusztusi, verőfényes délutánon két kislány játszott takaros, vidéki házikójuk udvarán. Az égető napsugár repedezetté szikkasztotta a homokos talajt, a levegő páradúsan nehezedett rájuk. De őket nem zavarta a hőség; rendületlenül etették-itatták maradék anyagokból készült, folt hátán folt babáikat. – Lányok, hamarosan ideér a vihar! Fejezzétek be a játékot! – kiáltott ki édesanyjuk a nyári konyhából, ahol épp édes-savanyú szederszörpöt főzött télire. A testvérpár felnézett az égre, és döbbenten figyelte, ahogy a szürke, haragos felhő a nap mellé tolakszik. Mire felkapkodták rongybabáikat, és a tornácra szaladtak, eleredt a zápor. Kövér, hűvös esőcseppek fogócskáztak egymással, hangos égzengés és fényes villámok kísérték kergetőzésüket. A száraz föld szomjasan itta magába az életet adó csapadékot. Mikor a zivatar elcsendesedett, édesanyjuk lépett oda hozzájuk. – Nézzétek csak! Varázslat történt! – mutatott a messzeségbe. A szántóföldön és az erdőn túl, a zöld fűvel borított dombok fölött hétszínű szivárvány ívelt. – Anyuka, hogyan születik a szivárvány? – kérdezte az idősebbik leány. – Tudjátok, mikor az esőcseppek ráhullanak valamire, átveszik a színét. A rózsáktól lopnak egy kis vöröset, a katicabogártól kölcsönkérik a pöttyei közti pirosat. Eltanulják az őszibarack narancsszínű meg a vilmoskörte citromsárga mosolygását. Megízlelik a menta zöldjét, a tóban tükröződő ég kékjét. Magukba szívják a levendula édes, lila illatát. Aztán amikor a nap elhívja őket játszani, viszik magukkal a színt. Útjuk során összetalálkoznak, és megszületik a szivárvány. A kislányok ámuldozva hallgatták édesanyjukat, majd hosszan nézték, nézegették a rózsavörös, katicapiros, barack- és körtesárga, mentazöld, égkék, levendulalila szivárványt. Egészen addig, míg a színes esőcseppek el nem illantak.
Döbrentey Ildikó: A három szivárvány
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három szivárvány: két egyforma meg egy másmilyen. Egy kicsi ország fölött születtek, a nyári zápor után. Az első kettőre szélesen rámosolygott a nap:
- Szépek vagytok! Egyformán szépek! Szabályos, szép szivárvány-ikrek!
Aztán meglátta a harmadikat, és elöntötte a méreg:
- Hát te hogy nézel ki? Te összevissza, te másmilyen! Hű de elöntött a méreg! Nem is nézlek!
Az első két szivárványt gyöngéden körüllengte az eső utáni pára:
Aztán rápillantott a harmadikra, és menten dühbe gurult:
- Mi ez a rendetlenség? Rajtad semmi nincs a helyén! Nem szégyelled magad, te másmilyen? Hű, de dühbe gurultam! Nem is nézlek!
Az első két szivárványt katonásan megdicsérte a szél:
- Ibolya, kék, zöld, sárga, narancs, veres; nagyon helyes! Nagyon helyes!
A harmadikon, mint az ostor, végig vágott:
- Zöld? Kék? Narancs? Ibolya? Türkiz? Sárga? Ez nem helyes! Ez nem járja!
Szegény kis harmadik, nem értett a szidalmakból semmit:
- Mi az, hogy másmilyen? Mi az, hogy nem helyes! Mi az, hogy nem járja? Miért haragszik rám mindenki?
Meg is kérdezte a testvéreit:
- Mit tegyek, hogy a nap, az eső utáni pára meg a szél engem is szeressen?
- Légy olyan, mint mi! Szedd sorrendbe a színeidet! Légy karcsú! Kecses, feszes! Változz meg, te másmilyen!
- Megpróbálom.
És a kis harmadik megpróbált megváltozni. Nyújtózott, tornázott, a színeit ide-oda csúsztatta, de hiába. A nap, az eső utáni pára meg a szél továbbra is elfordultak tőle:
- Összevissza!
- Rendetlen!
- Másmilyen!
A testvérei kinevették:
- Más vagy, mint mi! Másmilyen!
Annyira szidták, annyira nevették, hogy nem hallották meg az anyóka sóhajtását. Pedig odalent, a kicsi országban, egy anyóka sóhajtozott:
- Ó, ó! Elfogyott a selyemfonál! Ó, ó! Szép színes fonalaim, cserbenhagytatok! Hogyan hímezzem most már ki a virágos abroszt? Mit terítek az asztalra, ha jön a hét dédunokám? Ó, ó!
Így sóhajtozott az anyóka magában. Nem hallotta meg őt sem a nap, sem az eső utáni pára, sem a szél, sem a két büszke szivárvány. Egyedül csak a legkisebb szivárvány figyelt fel rá. Azt gondolta magában:
- Én csak egy összevissza, bosszantó, nevetséges kis szivárvány vagyok. Én értem nem kár! - azzal finoman selyemfonalakra bomlott, és aláhullott az anyóka ölébe. Az anyóka boldogan csapta össze a kezét, és azon nyomban hímezni kezdett.
Közben eloszlott az eső utáni pára, a másik két szivárvány is eltűnt az égről. Nem maradt a nyomukban semmi.
A legkisebb szivárvány azonban tovább pompázott az anyóka abroszán ibolyák, nefelejcsek, kankalinok, búzavirágok és pipacsok képében. A dédunokák álmélkodva mondták:
- Olyan szép ez a terítő, mintha szivárványfonállal hímezted volna, dédi! Az anyóka mosolygott:
- Ha hiszitek, ha nem, nekem ölembe hullott egy szivárvány. Nem olyan volt, mint a többi. Más volt. Másmilyen. A legszebb szivárvány volt, amit életemben láttam!
Döbrentey Ildikó (Égből pottyant mesék) – A hétdombi csodatevő szivárvány
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis növésű királyfi. Olyan alacsonyka volt a termete, hogy még az ebédlőasztalt is csak pipiskedve érte fel. Addig nyújtózkodott, addig pipiskedett, míg elnevezték Pipiskének.
Mindenütt pipiskednie kellett Pipiske királyfinak.
Pipiskedett a trónteremben, hogy elérje felséges apja trónusát. Pipiskedett a lóistállóban, hogy felérje a lovát. Pipiskedett a konyhában, hogy elérje a rézüstöt. Pipiskedett a kertben, hogy felérje a körtefa ágát. De akárhogy ágaskodott, akárhogy pipiskedett, csak nem lett nagyobb.
Bánatában, hogy ő ilyen kicsike, elhatározta, hogy megkeresi a hétdombi csodatevő szivárványt, és megkéri, hogy adjon neki daliás magasságot.
Nekivágott mindjárt a hét dombnak.
Ahogy kapaszkodott az első dombon fölfelé, arra repült egy fekete varjú.
– De jó annak a fekete varjúnak! – gondolta Pipiske királyfi. – Az röptében elér mindent, nem kell nyújtózkodnia! A varjú megállt a levegőben, és azt kérdezte:
– Hová? Hová?
– A hétdombi csodatevő szivárványhoz, daliás magasságot kérni!
– Jól beszélsz! Én meg tiritarka tollat szeretnék! Megyek veled!
Együtt mentek tovább.
Ahogy kaptattak a második dombon fölfelé, arra jött egy cifra ember.
– De jó annak a cifra embernek! – gondolta a varjú. – Az bezzeg színes, mint a virág!
A cifra ember megállt, és azt kérdezte:
– Merre? Merre?
– A hétdombi csodatevő szivárványhoz, daliás magasságot és tiritarka tollat kérni!
– Jól beszéltek! Én meg puszta egyszerűséget szeretnék! Megyek veletek!
Hárman mentek tovább.
Ahogy baktattak a harmadik dombon fölfelé, arra gurult egy hasas gömböc.
– De jó annak a hasas gömböcnek! – gondolta a cifra ember. – Azon aztán nincs fölösleges cifraság! A gömböc megállt, és azt kérdezte:
– Hová? Merre?
– A hétdombi csodatevő szivárványhoz, daliás magasságot, tiritarka tollat és puszta egyszerűséget kérni!
– Jól beszéltek! Én meg kecses karcsúságot szeretnék! Megyek veletek!
Négyen mentek tovább.
Ahogy caplattak a negyedik dombon fölfelé, arra kapirgált egy rekedt kakas.
– De jó annak a rekedt kakasnak! – gondolta a hasas gömböc. – Azon nem reng a háj, az fürgén kapirgál! A kakas abbahagyta a kapirgálást, és azt kérdezte: – Merrehová? Merrehová?
– A hétdombi csodatevő szivárványhoz, daliás magasságot, tiritarka tollat, puszta egyszerűséget és kecses karcsúságot kérni!
– Jól beszéltek! Én meg harsány hangot szeretnék! Megyek veletek!
Öten mentek tovább.
Ahogy fújtattak az ötödik dombon fölfelé, arra ment egy ordibáló.
– De jó annak az ordibálónak! – gondolta a rekedt kakas. – Neki bezzeg van hangja!
Az ordibáló megállt, és azt ordította:
– Hová-hová? Merre-merre?
– A hétdombi csodatevő szivárványhoz, daliás magasságot, tiritarka tollat, puszta egyszerűséget, kecses karcsúságot és harsány hangot kérni!
– Jól beszéltek! Én meg csöndes szelídséget szeretnék!
Megyek veletek!
Hatan mentek tovább.
Ahogy haladtak a hatodik dombon fölfelé, elébük állt egy magányos tündérke:
– Jó, hogy jöttök! Játsszatok velem!
– Nem lehet! – válaszolták a vándorok. – Mi a hétdombi csodatevő szivárványhoz igyekszünk, daliás magasságot, tiritarka tollat, puszta egyszerűséget, kecses karcsúságot, harsány hangot és csöndes szelídséget kérni!
– Ó, be kár! – szontyolodott el a magányos tündérke. – Azt hittem, hogy szerettek ugrókötelezni, és játszotok velem Piri, Feri, Sárit!
Csöndesen szipogni kezdett. Még a könny is kipot.- tyant a szeméből.
– Jól van, jól van, azért nem kell bőgni! – húzta ki magát Pipiske királyfi. – Hol az az ugrókötél? Hajtom én neked!
– Én is hajtom! Én is! Én is! – károgták, dörmögték, bömbölték, suttogták és ordították a többiek. – Hajtjuk, tündérke, csak ne bőgjél!
– De nektek a csodatevő szivárványhoz kell igyekeznetek… – Majd megyünk aztán!
– Köszönöm, hogy játszotok velem! – tapsolt boldogan a magányos tündérke. – Íme, az én ugrókötelem!
Széttárta a karját, s lássatok csudát, feje felett felragyogott a hétdombi csodatevő szivárvány!
– Ez az én ugrókötelem! Aki ezzel játszhat, annak teljesül a legtitkosabb kívánsága!
Megragadták a szivárvány-ugrókötelet, s felváltva hajtották, felváltva ugráltak benne. Közben Pipiske királyfi úgy érezte, hogy szálas dalia lett belőle; a varjú, hogy megszínesedett; a cifra ember, hogy megszabadult a cifraságtól; a guruló gombóc, hogy megkarcsúsodott; a rekedt kakas, hogy harsányan kukorékol; és az ordibáló, hogy csöndeskén mosolyog.
Úton megyen, nem poroz, Vízen megyen, nem csobog. Nádon megyen, nem suhog, Sáson megyen nem suhog. Eső érik, nem ázik, Ha fagy éri, nem fázik.
Napsugár
Nap sugárzása eléri a Földünket és energiával lát el minket. A különböző évszakokban máshogyan érzékeljük a napsugárzás erejét. A napsugárzás befolyásolja a többi időjárási jelenséget, illetve a hőmérsékletet is. Ősszel a széllel és esővel párosulva szépen lassan erejét veszti a napsugárzás így a nyárhoz képest jóval hűvösebb az idő és bőrünkön sem úgy érezzük a melegséget már, mint a forró nyári időszakban amikor vízpart mellé járunk hűsíteni a testünket. Télen kevésbé jutnak el hozzánk a nap sugarai, így ilyenkor a csapadéknak (hó, eső) és a szélnek köszönhetően még jobban csökken a hőmérséklet, tartós fagy alakulhat ki. Telet felváltja a tavasz amikor enyhül a hideg idő és a napocska sugarai elkezdenek felerősödni. Ilyenkor a hótakaró szépen lassan eltűnik és kibújnak az első virágok. Tavasszal és nyáron a nagy hőmérséklet különbség következtében záporok és zivatarok alakulhatnak ki, amelyek nagy hanghatású villámlással és dörgéssel párosulhatnak. Most, hogy beköszöntött a nyár első hónapja a június, napról napra magasabb lesz a hőmérséklet és felerősödnek a napocskának még jobban a sugarai. Előkerülnek a naptejek, a nyári kalapok és sapkák, hogy óvjuk bőrünket. A napszemüvegek, hogy védjük a szemecskénket és a nyári lenge öltözékek.
Mese és vers ajánló:
Weöres Sándor:Napsugár a levegőben
Napsugár a levegőben,
Tündököl a rét,
Kincseit az ifjú tavasz
Bőven önti szét.
Szántogatók dala száll,
Égig evez a madár,
Méz-illatú libegéssel
Közeleg a nyár.
Fényes idő lelke jár,
Belepezsdül a határ,
Lengjünk, mint a harang nyelve,
Énekelve már!
Bartos Erika: Gyümölcskosár
Itt van a nyár, száz napsugár hívogat a kertbe! Érik a sok édes gyümölcs, szaladj gyorsan, szedd le!
Piros almát almafáról, körtefáról körtét, akassz meggyet füleidre, szedj apró ribiszkét!
Falatozz a földről epret, dús bokorról málnát, tálba szedd a sötét szedret, vödörbe a szilvát!
Barackfának tetejéről integess a Napnak, szőlőtőke ezer fürtjét puttonyodba dobjad!
Végül itt egy görögdinnye, hatalmas, zöld labda, gurítsd haza, úgysem fér be gyümölcskosaradba!
Fésűs Éva: A pajkos napsugár
– Süss fel nap, fényes nap!…-ezt a dalt énekelte télidő végén néhány kipirult arcú, csillogó szemű kisgyerek – de olyan szépen, hogy a felhőkbe takarózott nap nem is tudott ellenállni a kedves hívogatásnak.
Először csak egyetlen elszánt fénysugár keresett magának rést a a vastag fellegek között, hogy lekandikáljon a földre, de amikor sikerült a próbálkozása, egyre többen tódultak utána. Elcsúsztak a tó vékony jéghártyáján, megcsillantották a nedves, kopasz faágakat, s egy szempillantás alatt millió kicsi fény kacagott, ugrált, sziporkázott piros gyereksapkákon, fehér hófoltokon, csepegő háztetőn és sima ablaküvegen.
– Kikelet! Kikelet! – ujjongtak a magdarak.
– Süt a nap! Süt a nap! – kiabálták a gyerekek.
– Utat a tavasznak! – füttyentett a szél és sepregetni kezdte az utakat.
Nap-anyó most már egész kerek arcával lemosolygott a földre és így szólt a sok kis fickándozó napsugárhoz:
– Ideje, hogy munkához lássatok! Vigyétek el mindenhová az élet melegét!
Kit a rétre küldött, kit az erdőre, kit a kiskertekbe, hogy olvasszanak, melengessenek, alvó csírákat ébresztgessenek. Mindegyik örömmel tette a dolgát, csak az egyík aranyszínű napsugárka duzzogott.
– Még mit nem! Hogy én folyton csak egy sáros, piszkos hófoltot kerülgessek? Ugyan minek? Igazán nem azért vagyok fényes, tavaszi napsugár, hogy ilyen unalmas munkát végezzek!
Hipp-hopp!…végigtáncolt a pocsolyák tükrén, ezüstöset bokázott a patakon és csúfondárosan megríkatott egy makacs jégcsapot.
– Ó, de pompás! Így érvényesül igazán az én ragyogásom! – tünkdöklött a boldogságtól és olyan helyet keresgélt, ahol fényessége megsokszorozódnék. Ebben a pillanatban megjelent egy ablakban egy kisfiú. Éppen unatkozott odabent és csintalanságon törte a fejét.
Elővett a zsebéből egy kicsi tükröt és oda tartotta a fény elé. Az önfejű napsugár belepillantott és valósággal elámult a tulajdon ragyogásától. Csillogott, villogott büszke örömében és csúszkálni kezdett a tükrön, ahogyan azt a kisfiú forgatta. Éles fénye átvetődött a tükörlapról a szemközti házfalra és végigtáncolt rajta, mint vakító aranyfoltocska.
A kisfiú eleinte csak hunyorgó cicákat bosszantott vele, de azután merészet gondolt és úgy tartotta a tükröt, hogy a haszontalan napsugár belevillanjon róla a járókelők szemébe. A sugárkának tetszett a mulatság. Ez igen! Így mindenki észreveszi! Nicsak, máris milyen nevetségesen kapkodja a fejét a sarki újságárus néni!
– Ide nézz, milyen vakító vagyok!
– Ide nézz, te padon üldögélő bácsi, hogy elkápráztatlak!
– Csodáljatok meg, emberek! Ilyen az igazi napsugár!
– Ámulj-bámulj, te rollerozó kislány, akkora ragyogást varázsolok a szemed elé!
Különösen fényeset akart kacagni, amikor a rolleros kislány ijedten a szeme elé kapta a kezét, elengedte a kormányt és nagyot esett. Csúnyán megütötte a térdét és hangosan sírva fakadt. A fákon haragosan lármázni kezdtek a verebek.
– Mit csináltál, te haszontalan, semmirekellő napsugár? Megállj csak, bepanaszolunk Nap-anyónál!
A napsugárka maga is megijedt a váratlan balesettől, akárcsak az ablakban a csintalan kisfiú, aki most megszeppenve bújt el a függöny mögé. Zsebében eltűnt a fényszóró tükör és a napsugár elsápadva, tétován simogatta a rolleros kislány arcát, de bizony azon csak a könnyeket tudta megcsillantani. Elszégyellte magát, mert hiszen nem volt ő rossz, csak meggondolatlan és pajkos.
– Bocsáss meg! Na, igazán ne haragudj rám! – suttogta bűnbánóan, de a kislány nem értett napsugárnyelven, és csak otthon az édesanyja tudta megvigasztalni. A napsugár utánaillant, belesett a házuk ablakán, ott ugrabugrált a kertjükben és nagyon szerette volna jóvátenni azt, ami történt.
Mindennap az ablak alatti hófoltocskán táncolt, minden melegét odaszórta, csak megbocsájtana az a kislány!…Közben észre sem vette, hogy a hófolt egyre zsugorodik, alatta megpuhul a föld, sőt, mintha megmozdulnának a sáros rögök. Egyszer csak egy apró repedésből ágaskodni, tolakodni kezdett kifelé egy icipici, zöld hajtás.
– Hát ez mi? – lepődött meg a napsugárka és minden fényével még jobban odacsodálkozott. A zöld szár másnapra csaknem arasznyira nőtt, harmadnapra pedig – ó, csodák csodája! – apró, fehér szirmok bomlottak ki a végén.
– Hóvirág! – csendült meg az ablak mögött a kislány kacagása. – Anyu, nézd, milyen szép!
– Előcsalogatta ez az áldott, tavaszi napsugár – felelte egy kedves hang.
A napsugár csak most értette meg, hogy mi történt. Akaratlanul is virágot fakasztott, elhozta a földnek az élet melegét. Körös-körül fiatal rügyek pattogtak, friss füvek serkentek a napsugár testvérek munkája nyomán. A pajkos napsugár azt sem tudta, hová legyen örömében! Milyen jó, hogy ő is hozzájárult ehhez a nagy csodához! Mindjárt körül is néz, hogy hol kell még melengetni, érdes rögöket cirógatni, fagyot olvasztani, hogy minél szebb legyen a világ.
Az ablakban nevetett a kislány. Arcán nyoma sem látszott már a múltkori könnyeknek, s odafent a kék égen Nap-anyó is mosolygott, legderűsebb tavaszi mosolyával.
Ének és dal ajánló:
Kreatív fejlesztő játékok:
Időjárási jelenségek memória játék
Milyen idő van ma?
Vágd ki az elemeket és illeszd a megfelelő helyre a napocska részeit.
Milyen az időjárás a hét napjain? Készítsetek időjárás jelentést :)
