Nyári réten virítok én
a búzatáblában,
szellő ringat, hajladozom
piros szoknyácskámban.
Mi az?
Pipacs
A pipacs piros színű virág, amely a boglárkavirágúak rendjébe és a mákfélék családjába tartozik. Szántókon, tarlók szélén és úton útfélen találkozhatunk vele. Májusban kezd el virágozni. Ilyenkor van, hogy pipacs tengerben úszik egy-egy mező. A pipacs gyógyhatással bír, így teafűként szokták fogyasztani az emberek.
Mese és vers ajánló:
Fecske László: A szerény pipacs
Kora reggel volt. A nyári nap sugarai finom simogatással ébresztgették a mezei virágokat. A pipacs, amely életében először nyitott, még az összezárt bimbójában pihent.
− Végre, reggel van! – harsogta a katáng.
− Tudjuk jól, nagyokos – intette le a gyermekláncfű.
− Nagyokos volnék?
− Inkább csak nagy – jegyezte meg pimaszul a cickafark. − De okos, az nem.
− Mondhattok bármit, én vagyok közületek az egyik legnagyobb – húzta ki magát a katáng, s kék virágait gőgösen a nap felé emelte.
− Az lehet, de én hosszabb vagyok nálad – közölte a tölcsér virágú apró szulák. – Kúszok-mászok a földön, ha kell, még téged is körbeölellek, és sokkal gyorsabban növök, mint ti.
− Viszont ezen a mezőn én vagyok a legszebb – szólt közbe a gyönyörű, élénk rózsaszínben pompázó mogyorós lednek.
− NEM! ÉN! ÉN! – kiáltozták többen is a rét közepén.
− Az én illatom fenséges – nyilatkozta a kamilla. – És gyógyítok is.
− Mint valamennyien – tette hozzá a vérehulló fecskefű.
A pipacs egy szót sem szólt. Csak pihent begubózva csöndben, szerényen.
− Ez meg milyen virág itt köztünk? – kérdezte a többieket a pásztortáska, s közben a pipacsot szemlélte.
− Én nem tudom – mondta a salátaboglárka.
− Én tudom – szólalt meg a gólyahír. – Ez egy pipacs.
− Pipacs? És miért ilyen gyáva, ővirágsága? – kérdezte a parlagfű.
− Biztos, csúnya, mint a szamárbogáncs – mondta a vadrepce, s valamennyien felnevettek a réten.
− Ne bántsátok! – szólt közbe védelmezően a mezei árvácska. – Még nem látta a napfényt. Ez az első nyitása.
A távolból egy gyönyörű pillangó közeledett. Virágról-virágra szállt, s közben tornáztatta szárnyait az erősödő napsütésben.
− Ide szállj, kedves pillangó! – kiáltotta a katáng.
− Ne! Rám szállj! – invitálta a gyermekláncfű.
− Engem tisztelj meg csodás érkezéseddel! – mondta nyájasan a vadrepce.
De a pillangó végighallgatván a gőgös megjegyzéseiket önmagukról és más virágokról, egyikőjüket sem tisztelte meg.
Illetve az egyik szerény virágot mégis. A pipacsot.
− Őt szeretem a legjobban – mondta a pillangó, miközben megpihentette szárnyait a pipacs vékonyka szárán.
S ekkor, lássatok csodát, a pipacs nyitni kezdett, s fátyolos, halovány szirma a boldogságtól elpirult. Élénk tűzpiros virága lett, melyet már messziről lehetett látni. A szerény kis virág büszkén húzta ki magát a mezei virágok között.
Azóta piros a pipacs virága.
Osvát Erzsébet Pipacs..........
Piros selyem, sapkát visel,
barátkozik mindenkivel.
Táncba megy a kósza széllel,
súg-búg sok-sok testvérével.
A pillangókat elaltatja,
mintha volna édesanyja.
Nézd csak, nézd csak
szelíd szemét, szinte, szinte repes feléd.
Pipacs
Pipacs virul a harsogó réten,
megjött a nyárral, piroslik szépen.
Lángol a határ és az út széle,
pipacstól izzik a nyár köténye.
Menjünk le gyorsan az útpadkáról,
szedjünk egy csokor emléket nyárról.
Lepréseljük majd emlékkönyvünkbe,
s velünk marad ezentúl örökre.
Ének és dal ajánló:
Kreatív fejlesztő játékok:
Készíts bármilyen technikával pipacsot �
