Széles út, de nem járod,
Szalagját át nem vágod,
Eső után csodálod,
Ha sok színét meglátod.
Mi az?
Szivárvány
Mi az a szivárvány és mikor láthatjuk?
Szivárványt akkor látunk, ha mögöttünk süt a nap és előttünk esik az eső vagy permetezve locsolnak.
A szivárvány úgy keletkezik, hogy a Nap sugarai esőcseppeket érnek, abba behatolnak, megtörnek, színeire bomlanak. A színes fénysugarak az esőcsepp belső felületéről visszaverődnek és újabb töréssel kilépnek a cseppből.
Biztosan ti is láttatok már szivárványt az égen esős idő után. Tavasszal és nyáron sokszor előforduló jelenség. Ehhez kapcsolódóan sok mesével, versel, énekkel és játékkal készültem nektek.
Tartsatok velem ;)
Mese és vers ajánló:
Bartos Erika: Szivárvány
Piros szín van legfelül,
Narancssárga mellé ül.
Sárga fénylik alatta,
Zöld a sárgát támasztja.
Kék folytatja most a sort,
Lila csík még úgysem volt.
Ibolya fut legalul,
Hét szín együtt domborul.
Kitalálod, mi lehet?
Szivárvány a domb felett!
Várfalvy Emőke: A szivárvány színei
Esőcseppen csillan a nap,
Játszadozó fénysugarak,
Nézd csak, fenn az égen,
Színes kapuívben,
Csodálatos látvány,
Tündöklő szivárvány.
Piros nagyon szeret,
Édes narancs, kerek,
Csibe, puha, sárga,
Zöld erdőben málna,
Türkizfényű tó tükrében,
Ibolya virága.
Nyíri Eszter Stiga: A szivárvány születése
Egy augusztusi, verőfényes délutánon két kislány játszott takaros, vidéki házikójuk udvarán. Az égető napsugár repedezetté szikkasztotta a homokos talajt, a levegő páradúsan nehezedett rájuk. De őket nem zavarta a hőség; rendületlenül etették-itatták maradék anyagokból készült, folt hátán folt babáikat.
– Lányok, hamarosan ideér a vihar! Fejezzétek be a játékot! – kiáltott ki édesanyjuk a nyári konyhából, ahol épp édes-savanyú szederszörpöt főzött télire.
A testvérpár felnézett az égre, és döbbenten figyelte, ahogy a szürke, haragos felhő a nap mellé tolakszik. Mire felkapkodták rongybabáikat, és a tornácra szaladtak, eleredt a zápor. Kövér, hűvös esőcseppek fogócskáztak egymással, hangos égzengés és fényes villámok kísérték kergetőzésüket. A száraz föld szomjasan itta magába az életet adó csapadékot.
Mikor a zivatar elcsendesedett, édesanyjuk lépett oda hozzájuk.
– Nézzétek csak! Varázslat történt! – mutatott a messzeségbe.
A szántóföldön és az erdőn túl, a zöld fűvel borított dombok fölött hétszínű szivárvány ívelt.
– Anyuka, hogyan születik a szivárvány? – kérdezte az idősebbik leány.
– Tudjátok, mikor az esőcseppek ráhullanak valamire, átveszik a színét. A rózsáktól lopnak egy kis vöröset, a katicabogártól kölcsönkérik a pöttyei közti pirosat. Eltanulják az őszibarack narancsszínű meg a vilmoskörte citromsárga mosolygását. Megízlelik a menta zöldjét, a tóban tükröződő ég kékjét. Magukba szívják a levendula édes, lila illatát. Aztán amikor a nap elhívja őket játszani, viszik magukkal a színt. Útjuk során összetalálkoznak, és megszületik a szivárvány.
A kislányok ámuldozva hallgatták édesanyjukat, majd hosszan nézték, nézegették a rózsavörös, katicapiros, barack- és körtesárga, mentazöld, égkék, levendulalila szivárványt.
Egészen addig, míg a színes esőcseppek el nem illantak.
Döbrentey Ildikó: A három szivárvány
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három szivárvány: két egyforma meg egy másmilyen. Egy kicsi ország fölött születtek, a nyári zápor után. Az első kettőre szélesen rámosolygott a nap:
- Szépek vagytok! Egyformán szépek! Szabályos, szép szivárvány-ikrek!
Aztán meglátta a harmadikat, és elöntötte a méreg:
- Hát te hogy nézel ki? Te összevissza, te másmilyen! Hű de elöntött a méreg! Nem is nézlek!
Az első két szivárványt gyöngéden körüllengte az eső utáni pára:
- Ragyogjatok! Fényeskedjetek! Pompázzatok, tündököljetek!
Aztán rápillantott a harmadikra, és menten dühbe gurult:
- Mi ez a rendetlenség? Rajtad semmi nincs a helyén! Nem szégyelled magad, te másmilyen? Hű, de dühbe gurultam! Nem is nézlek!
Az első két szivárványt katonásan megdicsérte a szél:
- Ibolya, kék, zöld, sárga, narancs, veres; nagyon helyes! Nagyon helyes!
A harmadikon, mint az ostor, végig vágott:
- Zöld? Kék? Narancs? Ibolya? Türkiz? Sárga? Ez nem helyes! Ez nem járja!
Szegény kis harmadik, nem értett a szidalmakból semmit:
- Mi az, hogy másmilyen? Mi az, hogy nem helyes! Mi az, hogy nem járja? Miért haragszik rám mindenki?
Meg is kérdezte a testvéreit:
- Mit tegyek, hogy a nap, az eső utáni pára meg a szél engem is szeressen?
- Légy olyan, mint mi! Szedd sorrendbe a színeidet! Légy karcsú! Kecses, feszes! Változz meg, te másmilyen!
- Megpróbálom.
És a kis harmadik megpróbált megváltozni. Nyújtózott, tornázott, a színeit ide-oda csúsztatta, de hiába. A nap, az eső utáni pára meg a szél továbbra is elfordultak tőle:
- Összevissza!
- Rendetlen!
- Másmilyen!
A testvérei kinevették:
- Más vagy, mint mi! Másmilyen!
Annyira szidták, annyira nevették, hogy nem hallották meg az anyóka sóhajtását. Pedig odalent, a kicsi országban, egy anyóka sóhajtozott:
- Ó, ó! Elfogyott a selyemfonál! Ó, ó! Szép színes fonalaim, cserbenhagytatok! Hogyan hímezzem most már ki a virágos abroszt? Mit terítek az asztalra, ha jön a hét dédunokám? Ó, ó!
Így sóhajtozott az anyóka magában. Nem hallotta meg őt sem a nap, sem az eső utáni pára, sem a szél, sem a két büszke szivárvány. Egyedül csak a legkisebb szivárvány figyelt fel rá. Azt gondolta magában:
- Én csak egy összevissza, bosszantó, nevetséges kis szivárvány vagyok. Én értem nem kár! - azzal finoman selyemfonalakra bomlott, és aláhullott az anyóka ölébe. Az anyóka boldogan csapta össze a kezét, és azon nyomban hímezni kezdett.
Közben eloszlott az eső utáni pára, a másik két szivárvány is eltűnt az égről. Nem maradt a nyomukban semmi.
A legkisebb szivárvány azonban tovább pompázott az anyóka abroszán ibolyák, nefelejcsek, kankalinok, búzavirágok és pipacsok képében. A dédunokák álmélkodva mondták:
- Olyan szép ez a terítő, mintha szivárványfonállal hímezted volna, dédi! Az anyóka mosolygott:
- Ha hiszitek, ha nem, nekem ölembe hullott egy szivárvány. Nem olyan volt, mint a többi. Más volt. Másmilyen. A legszebb szivárvány volt, amit életemben láttam!
Döbrentey Ildikó (Égből pottyant mesék) – A hétdombi csodatevő szivárvány
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis növésű királyfi. Olyan alacsonyka volt a termete, hogy még az ebédlőasztalt is csak pipiskedve érte fel. Addig nyújtózkodott, addig pipiskedett, míg elnevezték Pipiskének.
Mindenütt pipiskednie kellett Pipiske királyfinak.
Pipiskedett a trónteremben, hogy elérje felséges apja trónusát. Pipiskedett a lóistállóban, hogy felérje a lovát. Pipiskedett a konyhában, hogy elérje a rézüstöt. Pipiskedett a kertben, hogy felérje a körtefa ágát. De akárhogy ágaskodott, akárhogy pipiskedett, csak nem lett nagyobb.
Bánatában, hogy ő ilyen kicsike, elhatározta, hogy megkeresi a hétdombi csodatevő szivárványt, és megkéri, hogy adjon neki daliás magasságot.
Nekivágott mindjárt a hét dombnak.
Ahogy kapaszkodott az első dombon fölfelé, arra repült egy fekete varjú.
– De jó annak a fekete varjúnak! – gondolta Pipiske királyfi. – Az röptében elér mindent, nem kell nyújtózkodnia! A varjú megállt a levegőben, és azt kérdezte:
– Hová? Hová?
– A hétdombi csodatevő szivárványhoz, daliás magasságot kérni!
– Jól beszélsz! Én meg tiritarka tollat szeretnék! Megyek veled!
Együtt mentek tovább.
Ahogy kaptattak a második dombon fölfelé, arra jött egy cifra ember.
– De jó annak a cifra embernek! – gondolta a varjú. – Az bezzeg színes, mint a virág!
A cifra ember megállt, és azt kérdezte:
– Merre? Merre?
– A hétdombi csodatevő szivárványhoz, daliás magasságot és tiritarka tollat kérni!
– Jól beszéltek! Én meg puszta egyszerűséget szeretnék! Megyek veletek!
Hárman mentek tovább.
Ahogy baktattak a harmadik dombon fölfelé, arra gurult egy hasas gömböc.
– De jó annak a hasas gömböcnek! – gondolta a cifra ember. – Azon aztán nincs fölösleges cifraság! A gömböc megállt, és azt kérdezte:
– Hová? Merre?
– A hétdombi csodatevő szivárványhoz, daliás magasságot, tiritarka tollat és puszta egyszerűséget kérni!
– Jól beszéltek! Én meg kecses karcsúságot szeretnék! Megyek veletek!
Négyen mentek tovább.
Ahogy caplattak a negyedik dombon fölfelé, arra kapirgált egy rekedt kakas.
– De jó annak a rekedt kakasnak! – gondolta a hasas gömböc. – Azon nem reng a háj, az fürgén kapirgál! A kakas abbahagyta a kapirgálást, és azt kérdezte: – Merrehová? Merrehová?
– A hétdombi csodatevő szivárványhoz, daliás magasságot, tiritarka tollat, puszta egyszerűséget és kecses karcsúságot kérni!
– Jól beszéltek! Én meg harsány hangot szeretnék! Megyek veletek!
Öten mentek tovább.
Ahogy fújtattak az ötödik dombon fölfelé, arra ment egy ordibáló.
– De jó annak az ordibálónak! – gondolta a rekedt kakas. – Neki bezzeg van hangja!
Az ordibáló megállt, és azt ordította:
– Hová-hová? Merre-merre?
– A hétdombi csodatevő szivárványhoz, daliás magasságot, tiritarka tollat, puszta egyszerűséget, kecses karcsúságot és harsány hangot kérni!
– Jól beszéltek! Én meg csöndes szelídséget szeretnék!
Megyek veletek!
Hatan mentek tovább.
Ahogy haladtak a hatodik dombon fölfelé, elébük állt egy magányos tündérke:
– Jó, hogy jöttök! Játsszatok velem!
– Nem lehet! – válaszolták a vándorok. – Mi a hétdombi csodatevő szivárványhoz igyekszünk, daliás magasságot, tiritarka tollat, puszta egyszerűséget, kecses karcsúságot, harsány hangot és csöndes szelídséget kérni!
– Ó, be kár! – szontyolodott el a magányos tündérke. – Azt hittem, hogy szerettek ugrókötelezni, és játszotok velem Piri, Feri, Sárit!
Csöndesen szipogni kezdett. Még a könny is kipot.- tyant a szeméből.
– Jól van, jól van, azért nem kell bőgni! – húzta ki magát Pipiske királyfi. – Hol az az ugrókötél? Hajtom én neked!
– Én is hajtom! Én is! Én is! – károgták, dörmögték, bömbölték, suttogták és ordították a többiek. – Hajtjuk, tündérke, csak ne bőgjél!
– De nektek a csodatevő szivárványhoz kell igyekeznetek… – Majd megyünk aztán!
– Köszönöm, hogy játszotok velem! – tapsolt boldogan a magányos tündérke. – Íme, az én ugrókötelem!
Széttárta a karját, s lássatok csudát, feje felett felragyogott a hétdombi csodatevő szivárvány!
– Ez az én ugrókötelem! Aki ezzel játszhat, annak teljesül a legtitkosabb kívánsága!
Megragadták a szivárvány-ugrókötelet, s felváltva hajtották, felváltva ugráltak benne. Közben Pipiske királyfi úgy érezte, hogy szálas dalia lett belőle; a varjú, hogy megszínesedett; a cifra ember, hogy megszabadult a cifraságtól; a guruló gombóc, hogy megkarcsúsodott; a rekedt kakas, hogy harsányan kukorékol; és az ordibáló, hogy csöndeskén mosolyog.
Ha szerettek ugrókötelezni, keressétek meg őket!
Ének és dal ajánló:
Kísérletezések:
Kreatív fejlesztő játékok:
Készíts szivárványt bármilyen technikával
Felhasznált forrás:
https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/fizika/fizika-8-evfolyam/szinek/a-szivarvany
