Erdei fülesbagoly a 2020-as év madara. Így erre a jeles ünnepre készülődve, ismerkedjünk meg vele és az élőhelyével.Az óvodában is megfigyelhettétek már, hogy felkerült ez a faj is a Zöld fára, ahol az idei évben megválasztott állatfajok kaptak helyet.
Az Erdei fülesbagoly hazánk egyik leggyakoribb bagolyfaja. Közepes méretű, tollfülei hosszúak. Tollainak színezet barnás és szürkés árnyalatú. A telet sokszor a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészelik át. Egy-egy fenyőn nem ritkán több tucat egyed is nappalozik, majd sötétedéskor vadászatra indulnak. Horgas, éles és hegyes csőrük és kitűnő látásuk segíti őket a zsákmányszerzésben. Egereket és pockokat fogyasztanak előszeretettel. Sokszor foglalják el költőhelyül a varjak fészkeit. Évente egyszer költ, viszonylag korán, már márciusban teljes a fészekalja. Egy átlagos fészekalj 5-6 tojásból áll. A hím csak a táplálékszerzésben segíti a tojót a költésben. A fiókák még jóval röpképességük előtt elhagyják a fészket, és a közeli fákon üldögélnek. (forrás: www.mme.hu)
Vers, mese, mondóka:
Hűha, a félős uhu
A mesékből tudjuk, hogy a bagoly bölcs és okos állat. Ki gondolná, hogy létezhet olyan kisbagoly, aki a legtöbb kisgyerekhez hasonlóan fél a sötétben? Ám miután megmutatják neki, hogy mit tegyen, a mese végén ő is bátor és ügyes bagoly lesz, akárcsak az édesapja. De ne siessünk ennyire, kezdjük a mese elején!
Hűha, az uhufióka nagyon félős kisbagoly volt. "Hűha!" - mondta, ha feltámadt a vihar, és vészjósló fények kíséretében dörgött az ég. "Hűha!" - mondta, ha az erdőben félelmetesen megreccsent egy kiszáradt fa ága. De leginkább akkor mondta, hogy "Hűha! Hűha!" (ilyenkor kétszer is), ha a napocska nyugovóra tért és leszállt az éj. Mert Hűha, amellett, hogy mindentől félt, leges-legjobban a sötétségtől rettegett.
Így hát ébredés után ő volt az egyetlen fióka, aki nem ugrott ki azonnal a fészekből, hogy az éjszaka leple alatt végre megtanulhassa apukájától a repülés csínját-bínját. De még nem azonnal sem ugrott ki.
Anyukája hiába szólongatta ilyenkor, ő csak kuporgott a fészek biztonságos ölelésében, és moccanni sem mert.
Egyszer aztán Uhu mama visszatelepedett a fészekbe, hogy elbeszélgessen vele.
- Mi a baj, Hűha?
- Félek a sötéttől. - csipogta a kisbagoly és szemeit jó szorosan becsukta, hogy véletlenül se lássa meg a sötétséget.
- Miért félsz tőle?- faggatta tovább anyukája.
- Mert ilyenkor nem látok semmit. És az félelmetes.
- Uhum… Khmm. Ühüm. Értem. - mondta Uhu mama és elmosolyodott. - És még sosem gondoltál arra, hogy ilyenkor kinyisd a szemed?
- Nem! - kiáltott fel ijedten Hűha. - Nem akarom látni, mert félelmetes.
- Tudod, Hűha, mi baglyok vagyunk. És a baglyok roppant különleges állatok. Például nem izzadunk.
- Mi az, hogy izzadni? - kérdezte Hűha, de még mindig gondosan ügyelt rá, hogy összeszorítsa a szemét.
- Hát az izzadás… - gondolkodott el Uhu mama, majd folytatta: Na jó, ezt most hagyjuk! De például mi vagyunk az egyetlen madárfaj, akiknek szemöldöke van.
- És az meg mire jó?
- Nem tudom, de fantasztikus, nem? - válaszolt mosolyogva az anyukája. - Aztán például a mi nyakunk annyira hajlékony, hogy teljesen körbe tudjuk fordítani a fejünket úgy, hogy a testünk meg sem moccan. És mi nappal alszunk és éjszaka vadászunk, mert ha nem tennénk, akkor nem tudnánk mit enni
- De én nem vagyok éhes! - tiltakozott a kisbagoly.
- De bizony, egyszer az leszel. Ám van valami, amiben még különlegesebbek vagyunk… - folytatta rejtélyes hangon Uhu mama.
- Igen? - kérdezte a még mindig csukott szemű Hűha kíváncsian.
- Bizony. Nekünk nagyon-nagyon jó a szemünk. Olyan príma, hogy mindent látunk a sötétben is.
- De én nem látok semmit!
- Mert csukva van a szemed, Csillagom. - mondta mosolyogva Uhu mama. - Bízz bennem, nyisd ki a szemed, és meglátod, csodálatos világ tárul eléd. A te szemed is pont olyan éles és ügyes, mint a testvéreidé. A legkisebb állat leghalványabb moccanását is észre veszed majd, és ha megtanulsz repülni, te is olyan bravúrosan fogsz vadászni, mint édesapád, és sosem leszel éhes.
- Korrrrrr. - kordult meg ekkor a kisbagoly gyomra, és Hűha rájött, hogy bizony hasznos lenne megtanulni vadászni.
Kinyitotta hát résnyire a jobb szemét, és meglátta anyukája gyönyörű, mosolygós arcát. Amint minden egyes tollat szemügyre vett rajta, kinyitotta a másik szemét is. Felfedezte az ág szélén türelmesen várakozó testvéreit is, a fa szép rendezett leveleit, és a lombokon átszűrödő csodás holdfényben édesapja alakját, ahogy hatalmas szárnyait széttárva hangtalanul suhant a fák között majd visszatért a kisbaglyokhoz.
- Hűűűűűűűűűűűűhaaaaaaaaaaa! - mondta csodálkozva Hűha!, de már egyáltalán nem volt félelem a hangjában.
Aztán lassan kitipegett a fészekből és beállt a többiek közé repülni tanulni.
Itt a vége, huss el véle!
(forrás: www.cseppke.hu)
Benedek Elek: A bagoly
Uhu, uhu, uhu, huhog bagoly koma,
Lesz-e vajon este finom, jó lakoma?
Nem lát szegény nappal, nagy búsan üldögél,
Tőle ugyan szaladgálhat bátran a kis egér.
Node este, hej, haj! Akkor virrad neki,
Sem madár, sem egér most már nem neveti.
Amikor más alszik, vígan lakomázik,
Madárral is, egérrel is, bezzeg csak komázik!
Bartos Erika: Bagolydoktor (Bogyó és Babóca lapozó)
Kreatív játékok:
Készítsünk baglyot
Hozzávalók:
-
színes papír
-
toalett papír guriga
-
olló
-
ragasztó
-
fekete filctoll
