A mentőautóval szállítják a beteg embereket sürgősen a kórházba, ha baleset történik. Ezekben az autókban mentőtisztek és mentőorvosok dolgoznak, hogy amíg a kórházba érnek a beteg vagy sérült emberrel el tudják látni őket. A mentőautónak magas hangú szirénája van evvel jelzi az emberek és az autósok felé, hogy „Vigyázz, gyorsan jövök-megyek mert beteg embert szállítok”. A mentőautók akár a piros lámpán is átmehetnek, hogy minél hamarabb a kórházba érjenek. Amikor meghallják a szirénát az emberek, akkor meg áll a forgalom, hogy elengedhessék a mentőautót. Más autóknak is van megkülönböztető jelzésük, szirénájuk, ilyen például a rendőr és a tűzoltó. Több fajta mentőautó van forgalomban, ilyen a gyermek mentőautó, korszülött babáknak a mentőautó, betegszállító mentőautó és van, hogy bevetésre kerül a mentőhelikopter is.
Mentő segélyhívószám : 104
Nézzük meg, hogy néz ki egy mentőautó belülről, tartsatok velem:
Az orvos az, aki segít nekünk meggyógyulni, hogyha betegek leszünk. De még mielőtt betegek lennénk abban is segíthet, hogy megelőzzük a betegséget, például védőoltásokkal, vagy rendszeres szűrővizsgálatokkal ilyen mondjuk egy fogászati szűrés. Az orvosok több éven keresztül tanulják, hogyan tudnak segíteni az embereken. Az orvosok kórházban vagy rendelőben dolgoznak. Biztosan ti is emlékeztek, hogy az óvodába is szokott jönni a fogorvos, aki megvizsgál és megfigyel benneteket, hogy minden rendben van-e a fogaitokkal. Sok fajta orvos van, hiszen ők specializálódnak egy-egy területre, amit gyógyítanak. Nagyon fontos, hogy mi is tehetünk azért, hogy egészségünket megőrizzük, helyes testápolással (kézmosás-mosakodás-fogmosás), vitaminban gazdag ételek fogyasztásával, mozgással, kirándulással és szűrővizsgálatokra való járással.
Mese és vers ajánló:
Demény Ottó: Doktorbácsi
Kérek egy kanalat, mondja szépen: ÁÁÁ, a lázmérőt bedugjuk a hóna alá. Maga kérem nagybeteg, biztos megint beevett. Öblögessen, borogasson, bújjon a dunyhába, ha reggelig nem köhög, mehet óvodába.
Milos Macourek: Mese a vízilóról, aki félt az oltástól
Volt egyszer egy víziló, aki szörnyen félt az oltástól. Másra szinte gondolni sem tudott, csak az járt a fejében otthon, a játszótéren, a moziban és a strandon, ahol a legjobban lehet elmélkedni. Feküdt a vízben, és arra gondolt, mi lesz, ha már holnap beoltják? Meg kell kérdeznem, hátha a többiek tudnak valamit.
- Nem tudjátok, véletlenül, mikor lesz oltás - kiáltott oda a krokodiloknak, libáknak, leveli békáknak és a pelikánnak -, nem holnap?
- Lesz, amikor lesz -bugyborékoltak vissza a krokodilok, és tovább dobálták nagy, sárga labdájukat, hogy csak úgy fröccsent a víz.
- Minek törnénk ezen a fejünket? - kiáltották a leveli békák a parton, s feltettek a lemezjátszóra egy új lemezt, amin vidám dalok voltak.
- Hát nem éppen semmiség az oltás, fontos dolog az - mondta a pelikán, de senki nem hallotta szegény fejét, mert a lemezjátszó túl hangosan szólt.
- Hogy lehet ez -töprengett a víziló -, senki nem gondol az oltásra.
Valószínűleg nem tudják, hogy olyankor egy tűvel megszúrják az embert. - És nem tudta kiverni a fejéből ezt a képet, s egészen beleizzadt a nagy félszbe.
S amint javában izzad, egyszer csak jön a postás, levelezőlapot hoz, s rajta csak ennyi: "Jelenjen meg oltásra."
A víziló ijedtében akkorát csuklott, hogy az utcán megálltak a villamosok.
- Mi történt?! - kiabálták a zsiráfok, a zebrák meg a kenguruk; ugyanis mindnyájan épp a doktor bácsihoz mentek.
- Semmi, semmi -nyugtatta meg őket a kalauz -, csak a víziló meg - ijedt az oltástól, már megyünk is tovább.
Mikor megérkeztek a rendelőbe, szépen leültek, várták, mikor kerül rájuk a sor. A békáknál ott volt véletlenül a lemezjátszó a vidám dalokkal, úgyhogy kellemesen töltötték a várakozás perceit.
- El kellene menni a vízilóért -mondta a pelikán. Fogta magát és ment is. De a vízilovat nem volt olyan könnyű megtalálni, mert elbújt a függöny mögé, és egész testében reszketett, hogy csak úgy táncoltak a kredencen a poharak.
- Ne butáskodj -mondta a pelikán -, gyere! Semmi bajod nem lesz, egy kicsit megcsípnek, ezt még a kis nyuszik is kibírják. Ha nem jössz, mindenki rajtad fog nevetni, nem éri meg.
- Jó - felelt a víziló, mert látta, hogy nincs mit tenni -, de fogd közben a kezemet.
- Rendben van, fogom a kezed -felelt a pelikán, s elindultak. Útközben találkoztak a tyúkkal, az elefánttal s a kis nyuszival, s mindegyikük azt mondta, hogy az egész semmiség, csak megcsiklandozza az embert, ki lehet bírni, nem kell félni.
"Könnyen beszéltek -gondolta magában a víziló -, már túl vagytok rajta. De mi lesz velem?" -és csorgott róla a veríték.
- Maga teljesen meg van izzadva -mondta a doktor bácsi, mikor a vízilóra került a sor.
- Ez neki olyan kedvtelése - szólt közbe a pelikán, aki kézen fogva tartotta a vízilovat. - Van, aki pingpongozni szeret, van, aki izzadni.
- Aha - bólintott a doktor bácsi -, én meg azt hittem, hogy fél.
- Ugyan -mondta a pelikán -, egy ekkora nagy állat azt sem tudja, mi az, hogy félni.
- Hát akkor nekilátunk - szólt a doktor bácsi, és fogta az injekciós tűt. Mikor ezt meglátta a víziló, olyan fehér lett, mint a fal.
- Mi az -kérdezte a doktor bácsi -, miért olyan fehér ez a víziló? Fehér lehet egy egér, de nem egy víziló!
- Ő ilyen különös víziló - felelte a pelikán -, fehér víziló, s belőle csak egy van.
- De egy perccel ezelőtt még szürke volt - mondta a doktor bácsi.
- Igen - így a pelikán -, az egyik pillanatban szürke, a másikban már fehér, ezért is olyan ritka példány.
- Jól van - mondta a doktor bácsi -, ha ez olyan ritka-különleges víziló, akkor nagyobb gondot fordítunk az injekcióra. -És nézegette, hova szúrja a tűt.
"Most fog fájni" -gondolta a víziló, és becsukta a szemét.
- Kellemetlen - dörmögött a doktor bácsi, és a víziló hátára bökött -, itt túl vastag a bőr, megpróbáljuk máshol.
De kereshetett ítéletnapig, vékony bőrt nem talált.
- Nincs mit tenni - jelentette ki végül -, vízilóbőre van, beletörne a tű. Nem olthatom be, nem haragszik?
A víziló rámeredt a doktorra, pislogott egyet, aztán táncolni kezdett ott a rendelőben, és kurjongatott:
- Miért is haragudnék, nem történt semmi, viszontlátásra! -és futott, futott, egyenesen a strandra, teli torokból nevetett és fröcskölt, annyira, hogy a békáknak is rá kellett szólniuk, hogy nem hallják a lemezjátszót.
De képzeljétek, a víziló egy szép napon felébred, belenéz a tükörbe, és azt látja, hogy szép sárga.
"Ez meg mi? - álmélkodott. - Ha fehér lennék, az azt jelentené, hogy félek, de miért vagyok sárga? Ezt meg kell kérdeznem valakitől" - és ment a strandra. Nagy csődület támadt, sárga víziló, ilyen még nem volt, mindenki alaposan megbámulta, és kérdezgették, hogy hol vette ezt a szép színt.
- Valószínűleg lakk - mondták a krokodilok -, a strandlabdánk is így fest.
- Inkább napolaj! - kiabálták a békák.
Csak a libák őrizték meg komolyságukat, legyintettek a szárnyukkal, ugyan, kérem, ők ezen már túl vannak, egészen kis korukban pontosan ilyen sárgák voltak.
- De ti libák vagytok - recsegte a pelikán -, ez nem ugyanaz, én inkább valamilyen betegségre gyanakszom.
S fogta magát, megtörölközött, és ment a rendelőbe.
- Hallotta már, doktor úr, hogy a mi vízilovunk egészen megsárgult? - Hát az könnyen elképzelhető - válaszolt a doktor bácsi -, hisz ő egy egészen rendkívüli víziló, az egyik pillanatban szürke, a másikban fehér, miért ne lehetne időnként sárga is?
- Szó sincs itt semmiféle különleges vízilóról, az egész csak butaság volt, azért volt fehér, mert félt az oltástól.
- Hát így állunk - mondta a doktor bácsi -, tehát egy közönséges víziló, akit nem oltottunk be, s ezért sárgaságot kapott. S mivel a sárgaság nagyon csúnya betegség, azonnal ágyba kell feküdnie.
Így hát a víziló ágyba került, strandolásról szó sem lehetett, porokat kellett szednie, az ágya mellett ott ült egy nővérke, és mérte a lázát.
- Szörnyű - siránkozott a víziló -, így feküdni, mikor mindenki a strandon van, hancúroznak, labdáznak, és hallgatják a vidám dalokat. Nővérke, nem mesél legalább valamilyen mesét nekem?
A nővérke megsajnálta a vízilovat, és belefogott a mesébe:
"Volt egyszer egy víziló, aki szörnyen félt az oltástól..."
Csukás István: Makk Marci
Makk Marci az én nevem ezt a nevet kedvelem! Mondják is rám: De remek, vidám szemű, szép gyerek! Egészséges mint a makk, nincs is nála boldogabb!”
Döng a labda, száll a labda, az égnél is magasabbra, fejről-fejre, lábról-lábra, majd a kapu balsarkába; aki gólt rúg, aki kap egészséges, mint a makk!
Figyelj ide, elmesélem, mit csinálok nyáron, télen, mért mondják rám: „De remek, vidámszemű, szép gyerek! Ha hull a hó, süt a nap, egészséges, mint a makk!”
Ősszel hívogat az erdő: „Gyere, sétálj, kis tekergő!” Madárfütty szól, lomb susog, bámulnak a mókusok. Sétálok a fák alatt, erős vagyok, mint a makk!
Nyisd ki reggel az ablakot, lélegezz jó mélyet, nagyot! Jöhet hideg víz, a szappan, fogkefe jár fogkrémhabban! Jól kezdődik így a nap, olyan leszel, mint a makk!
Hogyha télen hull a hó vár domboldal, s a szánkó, jégen ide és oda kanyarog a korcsolya! Bár arcod csípi a fagy, egészséges, mint a makk!
Ha öt-hatszor leguggolsz, lábad erős lesz és gyors! Hajlongj, körözz, nem is fáraszt! csinálhatsz pár fekvőtámaszt! Meglátod, egy nyár alatt olyan leszel, mint a makk!
Nézd meg, milyen erős lettem, dudorodik a bicepszem; olyan kemény, mint a vas: a láb, a váll és a has! Láthatja, aki nem vak, olyan vagyok, mint a makk!
Mit iszom és mit eszem? Elmesélem szívesen. Gyümölcsöt és friss tejet, húst és kevés kenyeret, eleget, de nem sokat, olyan vagyok, mint a makk!
Látod, milyen könnyű dolog, kezed-lábad fürgén mozog! Nem kell hozzá semmi más, minden nap kis testmozgás! Csináld velem, már holnap olyan leszel, mint a makk!
